Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
62 CLXÎL SZÁM. E szerint tehát a törvény rendeletének ily alkalmazása mellett Horvát-Szlavonország kÖzjövedelmeinek 45 %-a 1869-ben 287,213 frt erejéig nem fedezte a beligazgatási átalányra megállapított 2.200,000 forintot. 1870. és 1871-ben a jövedelmek 45 %-a az előbbi évben 121,452, utóbbi évben 33,609 frttal haladta meg azt, mig viszont Horvát-Szlavonországok közjövedelmeinek 55 %-a közös költségeknek a 6 wo? % arány szerint reájuk eső összegét] 1869-ben ...,!... , 2.291,771 frt 1870-ben 2.098,272 „ 1871-ben . . 3.480,028 „ illetőleg azon összeg levonása után , mely a 45 %-ból beszolgáltatott mint az átalányt meghaladó összeg 1870-ben 1.976,820 frt 1871-ben 3.446,418 „ erejéig nem fedezte és azt Magyarország és a közös állampénztár pótolta a fentebbi nagy összegekkel. Ezen eredmények kettőt bizonyítanak: először azt, hogy midőn az 1868: XXX. törvényczikk Horvát-Szlavonországok közjövedelmeinek 45 %-ával rendelte első sorban a beligazgatási átalányt fedeztetni és csak másod sorban kötötte ki Magyarország részérói azt, hogy a hiányt előlegezze : oly arányban jelelte ki a társországok jövedelmeit a belszükséglet fedezésére, hogy a jövedelmek azon része 1869-től 1871-ig a beligazgatási szükségletre meghatározott összegtől, a 3. év átlagát véve fel, nem nagyon különbözik; mert mig 1869-ben 287,813 frttal maradt mögötte, már 1870-ben 121,452 frttal, 1871-ben 33,609 frttal haladta azt meg, és igy a 3. évet együtt véve fel Magyarország összesen 123,751 frtot előlegezett azon különbözet fedezésére, melylyel Horvát-Szlavonországok jövedelmeinek 45 %-a a beligazgatási átalány megett maradt; a miből Qgy évi átlag 40,917 frtot tesz. A második eredmény, melyet ezen számítás elénk állit, az, hogy Horvát-Szlavonországok jövedelmeinek 55 °| 0-a korántsem képes fedezni azon összeget, melyet az adóképesség alapján 1868-ban meghatározott hozzájárulási arány szerint fedezni tartoznék és ezen nagyon jelentékeny összegekre rugó hiányt Magyarország pótolta 1869-től 1871-ig összesen a legkedvezőbb számítás szerint 7.715,009 frt erejéig. A horvát-szlavón küldöttség aközös költségekhez való hozzájárulás arányát 2. 87 °/ 0-rakivánja leszállítani. A bizottság föntebb kifejtette már, hogy a hozzájárulási arány 1868-ban az egyedüli biztos, helyes és igazságos alapra levén fektetve, annak más alapon megállapításához nem járulhat. Az államélet fejlődésével, az anyagi jólét gyarapodásával a közjövedelmek is szaporodnak és emelkedik az állam adóképessége. Magyarország adóképessége kétségtelenül emelkedett 1868-tól fogva, de Horvát-Szlavonországok adóképessége is fejlődik évről évre és ha e fejlődés nem tartana lépést Magyarország adóképességének fejlődésével, az uj hozzájárulási arány megállapítása a törvénynek nagyon helyes és indokolt intézkedései szerint meg fog történni a törvényben megjelelt határidő lefolyása után, midőn a Szt. István koronája Összes országai és ö Felsége többi királyságai és országai között a közös ügyekhez hozzájárulási arány újból meg fog állapíttatni. Egyébként is Horvát-Szlavonországok ezen tartozásuk fejében tényleg csak annyit fizetnek, a mennyi jövedelmeik azon részéből fenmarad, a mely beligazgatási szükségleteik fedezésére fordittatik ; és igy a társországok tényleges terheltetését a hozzájárulási aránynak megállapított százaléka nem vonja maga után. A horvát-szlavón küldöttség az adóképességi, illetőleg a közös költségekhez való hozzájárulási aránynak megváltoztatásán kivül a horvát-szlavón pénzügyek kezelés elválasztását és a horvátszlavón pénzügyek elkülönítését hozza javaslatba, mint szerinte egyedüli módot, mely Magyarország
