Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
CLXIL SZÁM. 53 A horvát-szlavón küldöttség munkálata szerint az 1868 : XXX. törvényczikk azon rendeleteinek eltörlése mellett, melyek a pénzügyi egyezményre vonatkoznak, Horvát-Szlavonországok a küldöttség által javaslatba hozott 2. 87 °/ 0 arány szerint járulnának a közös költségekhez, az államadóssági járulék .kivételével, melyből 574,000 frtra rugó változatlan átalányt vállalnának csak át a mindenkori törvényes valuta szerint. Jövedelmeikből a közös kiadások ezen 2. 87 % százalékát átszolgáltatnak a magy. kincstárnak ; jövedelmeik több része belszükségleteiknek fedezésére szolgálna. I. Azon arányt illetőleg, melyben Horvát-Szlavonországok a Magyarországgal közös kiadásokhoz járulni tartoznak, a horvát-szlavón küldöttség azon véleményben van, hugy az 1868 : XXX. törvényczikk által megállapított <irány nem helyes, és Horvát-Szlavonországok illetéktelen megterheltetését vonja maga után; mert annak kiszámításánál az egyenes és közvetett adók bevételei szolgáltak alapul, és nem a tényleg beszolgáltatott, azaz azon tisza bevétel, mely az összes kezelési és a közigazgatási kiadások fedezése után fenmarad. A horvát-szlavón küldöttség szerint ezen kiszámítás helytelenségét az is bizonyitja, hogy a Magyarország és íí Felsége többi országai között a közösügyi kiadásokra nézve megállapított hozzájárulási arány a tiszta bevételek, azaz az 1860—1865-ig a központi pénztárba tettlegesen teljesített befizetések alapján számíttatott ki és állapíttatott meg. Ezen alapra kell tehát fektetni azon arányt is, mely Magyarország és Horvát-Szlavonországok között közös kiadások hozzájárulási arányát szabályozza. A tényleg történt befizetések, azaz azon összegek alapján számítva, melyek Horvát-Szlavonországok közigazgatási kiadásainak fedezése után megmaradtak, és a melyek a közös kiadásokra tényleg fordíttattak, a horvát-szlavón küldöttség szerint az arány Magyarország részéről 96. 6 Q % és Horvát-Szlavonországok részéről 3. 40 % lenne, Fiume városa és kerülete jövedelmeinek kiválasztása után pedig 2. 87 %-ra szállana le azon arány, melyben Horvát-Szlavonországok a Magyarországgal közös költségekhez hozzájárulni kötelesek lennének. Az albizottság a horvát-szlavón küldöttség ezen nézeteit nem osztja. Az albizottság nem tartja helyesnek ezen állitások kiindulási pontját, nem ismerheti el azon érvek alaposságát, melyekkel a horvát-szlavón küldöttség állitását támogatja és igy nem tartja elfogadhatóknak az azokból vont következtetéseket sem. A horvát-szlavón küldöttség ezen véleményét azon elvre fekteti, hogy a Horvát-Szlavonországok és Magyarország között fennálló közös ügyek kiadásainak hozzájárulási kulcsát nem lehet az egyenes és közvetett adók jövedelmeinek alapjára fektetni, mert az ország tiszta jövedelmét csak azon bevétel képezi, mely a kezelési és az Összes közigazgatási költségek levonása után fenmarad. A nyers jövedelmek a horvát munkálat szerint az adóképesség megállapítására nézve csak kivételesen ott szolgálhatnának alapul, a hol az általános közigazgatási kiadások egyenlők, éslegkevésbbé jogosult a nyers bevételek alapján való számítás a jelen esetben, midőn Horvát- és Sziavon ország sajátságos területi eonfiguratiója ezen költségeket a magyarországiakéhoz képest majdnem kétszeres Összegre emeli. Az albizottság nézete szerint azon arányt, melyben két ország a közösek ül elismert terheknek viseléséhez hozzájárulni tartozik, az adóképesség határozza meg; csak az adóképesség alapjára fektetett hozzájárulási arány lehet egyedül biztos és igazságos. Minden ország valóságos képességét pedig nyers jövedelme, azaz azon jövedelmek Összesége fejezi ki legtisztábban, melyek az Összes közadókból befolynak. Azt, hogy közterhek ezímén az állampolgárok mit szolgáltatnak be, csakis a brutto bevételek, azaz az összes egyenes és közvetett adók jövedelmei mutatják és igy csakis ezen jövedelmek össze-
