Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
54 CLXIL SZÁM. sége képezheti biztos mértékét valamely ország vagyonállapotának ; csak ez képes híven előtüntetni, mily erősek az adóképesség azon forrásai, melyek a közjövedelmeket szolgáltatják, és melyekből az államnak összes szükségleteit fedeznie kell. A közigazgatási költségek levonása után tényleg megmaradt bevételek az adóképesség meghatározásánál nem szolgálhatnak alapul, mert azoknak eredménye nagy részben azon Összegek magasságától függ, melyek a közvetlen közigazgatási kiadásokra fordíttatnak. E kiadások szabályozzák tehát nagy részben azon tiszta bevételeket. Az igy előálló eredmény csak azt mutatja, mily Összegeket fordit tényleg valamely ország beligazgatási költségeinek fedezése után egyéb szükségleteire, de nem tünteti elő a valóságos adóképességet — mert a hol ezen kiadások talán túlságos nagyok, aránylag kevés marad fenn a nyers jövedelmekből tiszta bevétel gyanánt, és igy ez esetben ezen kulcs szerint az adóképesség kisebbnek mutatkozik, mint a minő az valóban, és viszont. Es igy megtörténhetik, hogy ha a két ország adóképességét ily alapon akarjuk egymáshoz viszonyitani, e' számitás nem fogja a valóságos és igazi adóképesség arányát kimutatni. Az adóképesség meghatározásánál ép azért nem lehetnek mérvadók azon Összegek, melyek a közigazgatás fedezése után fenmaradnak, mert oly tényezőktől is függ e számitás eredménye, melyek a mellett, hogy biztosan és pontosan alig számithatók ki, az adóképességre semmi befolyással sincsenek ; ezen tényezők a közigazgatási szervezet kisebb vagy nagyobb költségei. Azon körülményből, hogy az állam egyik részének közigazgatási szükségleteire aránylag sokkal nagyobb összegek fordíttatnak, nem lehet jogosan követelni, hogy az ekként -csökkent tiszta jövedelem alapján kisebbre szabassék azon arány, melyben annak az adóképességhez mérve az egészre kiható és az egész szel közös költségekhez járulnia kell. Horvát-Szlavonországok administrationalis kiadásaira oly jelentékeny Összegek fordíttattak előbb is, hogy a közigazgatási kiadások 1860-tól 1865-ig átlag a bevételeknek sokkal nagyobb százalékát tették, — a horvát-szlavón küldöttség saját elismerése szerint is majdnem két annyira rúgtak — mint a mennyit ezen kiadások Magyarországban ugyanezen idő alatt a bevételekből igénybe vettek. Es ezen arány azért oly kedvezőtlen Horvát-Szlavonországokra nézve, mert administrationalis kiadásai aránylag sokkal, nagyobbak, mint Magyarországnak hasonló kiadásai akár a népességi viszonyokhoz, akár a területhez, akár pedig a bevételekhez viszonyítsuk azokat. Azon érvet, hogy Horvát-Szlavonországok közigazgatási költségeit azon országok sajátságos területi configuration a okozaa és emeli majdnem kétszer akkora összegre, mint Magyarországnak hasonló kiadásai :. az albizottság nem tartja mérvadónak. Magyarország egyes részei is nagyon különböznek e tekintetben egymástól. A magyar állam más részeiben is fennáll a területi viszonyoknak, a geografikus helyzetnek és más körülményeknek azon különbözősége, mely az egyes részeknek közigazgatási költségeire — viszonyítva a többihez— emelő hatást gyakorol. Horvát-Szlavonországok területi configuratiója által okozott költség-többlet, általában tekintetbe véve azt, hogy Magyarország más részeinél is fordulnak elő ily körülmények, oly nagy különbséget nem tesz, és ezen különbség a közlekedési eszközök fejlesztésével évről évre csökken. Az, hogy Horvát-Szlavonországok közigazgatási kiadásai aránylag sokkal nagyobbak, mint Magyarországnak hasonló kiadásai, legnagyobbrészt azon önkormányzati különállásnak következése, melyet ezen országok élveznek. Ezen tág önkormányzati különállás, melyet a társországok a törvény alapján elfoglalnak, nagy előnyöket nyújt, de egyszersmind terhekkel is jár, a melyeket azoknak kell hordani, a kik az önkormányzat előnyeit élvezik. De következik-e ebből az, hogy azon arány, melyben a társországok a közös kiadásokhoz hozzájárulni tartoznak és amely összes jövedelmeik kulcsa szerint, és igy az egyedül igazságos alapon számíttatott ki, ezen alapról levétessék és az adóképesség kiszámításának más alapja kerestessék? Következik-e ebből az, hogy a közigazgatási kiadások emelkedésével szálljon a közös kiadásokhoz való hozzájárulásnak az adóképésség szerint megállapított aránya.
