Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-150
CL. SZÁM. 489 horvát-szlavón részeknek, azon ügyekben való rendezése, melyek a horvát-szlavón országgyűlés elé tartoznak. E két fötörvényjavaslathoz kiegészítőül járulnak a 299. és 301 alattiak. Az első a 298. sz. a. kiegészítése, miután a bánsági végvidéken fennálló határör-házközösségek jogviszonyait, különösen a közösségi vagyon felosztását s az abban való örökösödést tárgyazza. A 801. sz. a. a határőrvidéki lakosokat, az ottani államerdőségekben illető erdei szolgalmak megváltását szabályozza. Kiterjed tehát nemcsak a polgárosított részekre, hanem azokra is, melyekben a határőr-rendszer csak később fog feloszlattatni. És miután az állami ingatlan vagyon kezeléséről s részben elidegenítéséről rendelkezik: az 1868. évi XXX. törvényczikk értelmében közös törvényhozás elé tartozik, s mint ilyen a 300. sz. a. törvényjavaslattal jő egy szempont alá. Számos fontos tekintet javaslá, hogy e két utóbb emiitett törvényjavaslatban a fentartani szándékolt legfelsőbb intézkedések eltérőleg azon módtól, mely a két elsőben követtetett, egész terjedelmökben beczikkelyeztessenek. Mindkét intézkedés, eltérőleg a többi legfelsőbb intézkedések nagy részétől, maradandó érvényre van szánva. A határőr-házközösségek vagyonjogi viszonyainak rendezése, az e részekben érvényben levő magánjog kiegészítő részét képezi, s érvényben marad mindaddig, míg egy magánjogi törvénykönyvben Magyarország magánjoga rendszeresen megállapítva nem leend. A határőrvidéki erdőkben élvezett haszonvételek egyik foélelmi forrását képezik az ottani lakosságnak. Ennek szabályozására osztatlan mély érdeklődéssel tekintenek; és alig kell bővebben indokolni, hogy mily megnyugvással fogják fogadni azt, ha az erdőségek fele részének e haszonvételek, ha megváltásául eszközlött átengedése számukra e törvény által is biztosíttatik. A 301. sz. a. a törvényjavaslat tartalmának elkülönítése mellett szól azon tekintet is, hogy azt a többi javaslatok egyikébe sem lehetett czélszerüen beolvasztani. Mint a czimek magok kifejezik, azok mindegyike a határőrvidéknek csak polgárosított részeire vonatkozik: mig ez utóbbi azokra is kiterjed, melyekben a katonai igazgatás csak jövőben fog megszűnni. A 298. és a 300. sz. a. törvényjavaslatok tartalma két főrészre osztható. Egyikben fel vannak sorolva azon legfelsőbb intézkedések, melyekben a visszakapcsolandó részek jelen állapota nyugszik. Ez intézkedések tartalmazzák azon kedvezményeket is, melyek az átmenet könnyítéséül a határőrvidéki részeknek adattak. — A javaslatok tartalmának másik része uj intézkedéseket foglal magában. Felvétetett mind az, a melylyel a jelen állapotot kiegészíteni vagy módositani kellett, hogy egyrészt a visszakapcsolt részek állapotai az ország többi részeivel lehetőleg egyenlővé tétessenek, másrészt e vidékek politikai s törvénykezési rendezése összhangban az ország törvényeivel megtörténjék. A jelen állapot alapjául szolgáló szabályok a törvényjavaslatok mellékleteiben egész terjedelemben foglaltatnak. E legfelsőbb intézkedések tartalma igen különféle. Egy ugyanazon rendelet, a mint a helyzet szükséglete szabályoz oly viszonyokat, melyek a közös törvényhozás alá tartoznak, tartalmaz oly rendelkezéseket, melyekre nézve a magyar korona országai külön törvényhozással bírnak, s vau bennök és pedig nem csekély számmal oly határozat is, melyek a végrehajtó hatalom rendelkezési körébe esnek. A legfelsőbb intézkedések tartalmának e különfélesége szolgált indokul arra/ hogy ugyanazon rendeletre mindkét törvényjavaslatban történik hivatkozás, a szerint, a mint az a magyar korona országainak ugy közös, mint külön törvényhozása alá eső viszonyokról rendelkezik; s a törvény által való megerősítés mindkét javaslatban azon megszorítással van kifejezve, hogy az a legfelsőbb intézkedéseknek csak azon határozataira vonatkozik, a melyek a törvényhozás alá eső viszonyokról rendelkeznek, nehogy oly tárgyak, melyek szabályozása törvényeink szerint a végrehajtó hatalmat illetik, a törvényhozás körébe bevonassanak. A törvényjavaslatokban fő figyelem fordíttatott arra, hogy a visszacsatlás folytán e részek FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1872/5. 62
