Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-150
490 CL. SZÁM. állapotai az ország többi részeivel egynemüvé tétessenek. E tekintetben azonban két határvonalon helytelen lett volna tál menni. Érintetlen kellett hagyni mindazt, a mi e részek lakosainak kedvezményül adatott, s a fennálló állapotot érintetlen kellett hagyni ott, a hol az egyenlősítést gyakorlati szükség nem kivánt, s annak hátrányai, a belőle származó előnyöket messze túl haladták volna. A törvényhozás és kormányzat egysége helyre van állitva; az, hogy a részek az országgal minden tekintetben összeolvadjanak, az idő és a böles törvényhozás műve leend. Áttérve a javaslatok részleteire, ez indokokban csak azok érintetnek különösen, melyek a fennemlitett : a 3—7; 18—21. §§-hoz. A bánsági végvidéki részekből, a Szörény megyévé egyesitett részeket kivéve, külön megyék nem alakittattak. Az ily alakitást egyéb tekinteteken kivül e részek földrajzi fekvése sem tünteti fel czélszerünek. A szomszédos megyék közötti felosztás, mely e javaslatban követtetett, igaz, e megyék különben is nem csekély terjedelmét még inkább növeli; de az egyetlen követhető ut volt, ha csak a végvidék visszacsatlásának kérdését, e vármegyék uj felosztásával, uj szervezésével válhatlan. összefűzni nem akarjuk, mi e gyors elintézést kivánó ügyet ismét csak hátráltathatta volna. Habár más, de - ehhez hasonló indok vezetett arra, hogy a törvényjavaslat ezen részek képviseUetésére nézve az 1848: V. törvényezikkely rendelkezéseit alapjában megtartotta, s óvakodott a megállapított választókerületeket, mielőtt azok tervben levő átalakítása az egészre nézve megtörténnék, részlegesen újból szabályozni. A 8. §. rendelkezése törvénybe iktatása azon jognak, mely e városoknak az 1872. június 9-iki legfelsőbb leiratban megadatott. Kivételes intézkedést tartalmaz a 13. §. második bekezdése, mely kivételesen megengedi, hogy Karánsebes városában a főispáni tiszttel Szörény megye főispánja bizassék meg. Indokolja ezt egyrészt a város csekélyebb.népessége, költségkímélési s azon tekintet is, hogy a főispán által gyakorlandó felügyelet igy legczélszerübben gyakorolható. A 9 —12. §§-ok a törvényhatóságok szervezéséről szóló törvény életbe léptetésére vonatkozó átmeneti intézkedéseket tartalmaznak. Ezek megállapításánál főtekintet volt, hogy a bekeblezés miatt, a megyének alig pár éve fennálló szervezete újból fel ne forgattassék, s más részt ugy a bizottság, mint a tisztviselői kar megújítása azon időpontban történjek meg,,melyben annak törvény szerint ugy is be kell következni. A 12. §. rendelkezése egynemű következménye az 1872. évi június 9-iki legfelsőbb leiratban megadott azon kedvezménynek, melylyel a vég vidéki közigazgatási tisztviselőknek 1873. évig jelenlegi hivataluk biztosíttatott. Miután a községek szervezése csak a mult évben ment végbe, és pedig, mint azt a törvényjavaslathoz mellékelt községi rendtartás tanúsítja, az 1871. évi XVIII. tbrvényczikk határozataival lényegbeli egyező szabályok szeriut: gyakorlati szükség nem forog fenn arra nézve, hogy az 1871. évi XVIII. törvényczikk alapján most rögtön uj szervezés történjék, s ezzel a már bizonyos nyugalomra vergődött állapotok újból felforgattassanak. A 15. és 17. §§-ok a jelenleg fennálló bíró-szervezetet iktatják törvénybe; ugyanezt eszközli a 16. §. első bekezdése egyéb tekintetben a törvénykezés jelen állapotára nézve. A 24. §. a magyar törvényeket, a mennyiben a végvidéki részekuek a 2. §-ban fentartott jog állapotával nem ellenkeznek, a végvidéki részekre is kiterjeszti. Ez természetes következménye a visszacsatolásnak. A 16. és 24. §§ ok második bekezdésében megadott felhatalmazás azon tekintetben leli indokát, hogy az egyenlősítés müve gyorsittatui fog, hogy a helyi viszonyok által szükségelt módosítások a rövidebb rendeleti utón eszközöltetnek.
