Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.
Irományszámok - 1872-36
XXXVI. SZÁM. 161 ehhez hozzáadva a forgalomban lévő 17.509 részvénynek megfelelő' részvénytőkét 9,192.225 irtot az Összes passivák . . 23,414.126 frt 01 krt. tesznek. Szembeállítva a passiv állapotot . . . . 23,414.126 frt 01 krt az activákkal 22,604.148 „ 65 krral 809.977 frt 36 krral mutatkozik a vállalat deficitje 1870. végén, mely 1860. végén ......... 2,395.728 frt 89 kr. és 1864. végén .-....• 1,399.030 „ . „ volt. Netalániliquidátió esetében a vállalat alig realizálhatná ugyan hajókészletét és a hajógyárt a leltárilag felvett egész értékben ; mivel mindazonáltal emez érték a szakadatlan tetemes lejegyzések folytán csakugyan megközelíti már a valóságos értéket, s a mellett 2,000.000 frtnyi biztositási alap és 275.000 frt conto sospeso áll a deficittel szemközt, a fentebbi vagyonkimutatás átalában immár helyesnek fogadható el. Látva azon nevezetes javulást és erosbödést, mely a Lloyd jelenlegi helyzetének előbbi szorongattatásaival való összehasonlitásakor szembetünőleg mutatkozik, önkénytelenül azon kérdésre kell fakadnunk : váljon a társulat minden igyekezete mellett, melyet az üzlet takarékosabb vezetése, a kínálkozó conjuncturák lehető kihasználása, a hajóanyag czélszerű átalakítása, s az évről évre kedvezőbben alakuló üzleti eredményeknek folyton a vállalat szilárdítása érdekében való értékesítése által tanús'^ott, sikerült volna-e a tetemes állami járulék nélkül ezen jobbrafordulást elérnie s nem-e képez tehát ezen állami járulék oly áldozatot, mely a Lloyd szolgálatai által igazolva nincsen. Semmi kétség, hogy a Lloydnak, ha igen gyakori válságos körülményei közül mindannyiszor az állam ki nem menti és az elég jelentékeny évi járulékkal nem pótolja a különben vajmi szűk üzleti jövedelmet, a terjes bukást vagy legalább roppant veszteséget nem lett volna mód elkerülnie. De másfelől meg szintoly bizonyos az is, hogy valóban tett, még pedig nevezetes szolgálatokat az államnak, melynek politikai befolyása a keleten lényegesen támogattatott a vállalat működése által, és hogy épen az állammal való ezen viszonya, a költséges és roszul jövedelmező postaszolgálatnak fentartása volt legfőbb oka azon tengődésnek és gyakori szorultságnak, melynek következéseit máig is sínyli. Ha a periodikus személyes postaszállitás helyett tisztán az áruszállításra fekteti üzletét, azt józan kereskedelmi elvek szerint rendezi be, drága postagőzösök helyett teherszállitó hajókat szerez, melyek kevesebb költséget igényeltek s mégis többet jövedelmeztek volna : vagy nem is jutott volna előbbi időkben oly szorult helyzetbe, vagy azóta rég kibontakozott volna belőle. Még ha áll is tehát, hogy mai megerősödését a vállalat túlnyomó részben az állami járuléknak köszöni, nem szabadna feledni, hogy a restitutio ezen nemével jóformán tartozott az állam. Delegyen ez bármikép, tény az, hogy most, midőn az 1865-ki szerződés végét éri, a magyar kormány már teljesen megváltozott viszonyokkal állott szemközt. Tény az, hogy a Lloyd előbbi balesetei és ballépései következéseit e pillanatban nagyrészt legyőzte és vagyoni helyzete megjavultából bizonyos fokú Önállóságot meríthet ; tény az, hogy sok évi tapasztalásaira támaszkodva, roppant anyagi és szellemi toké felett rendelkezve, kiterjedt menetei és jól szervezett ügynökségei által tág kört foglalván működésének, a földközi tenger egyik leghatalmasabb vállalatává küzdötte fel magát, mely 1868 óta közös lobogónknak tiszteletet és tekintélyt szerez mindazon tengereken és mindazon országokban, melyekre összes tengeri kereskedésünkkel az ország geographiai fekvésénél fogva utalva vagyunk. Azon félreismerhetetlen előnyökön kívül, melyeket ily vállalat fennállása kereskedelmünk és iparunk érdekében nyújt, egy igen fontos politikai momentumra is kibánnám a tisztelt országgyűlés figyelmét fordítani. A nélkül, hogy kutatnék, minő sikere és positiv haszna volt eddig azon hathatós pártfogásnak és tetemes pénzbeli segélyezésnek, melyben az előbbeni kormányok aLloydot részesítették, arra nézve — ugy hiszem — nem foroghat fen kétség, hogy azon rendes meneteknek, melyek által a FŐRENDI IROMÁNYOK. 1872/5. 21
