Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.
Irományszámok - 1872-36
XXXVI. SZÁM. 155 bontása nélkül messzebbható változtatások a Lloyd hajóinak menetrendszerében egyelőre nem történhettek. Mindazonáltal sikerült a magyar kormánynak az érdekelt fiumei körök által legnyomasztóbbaknak nyilvánított hátrányokat az osztrák kormánynyal és a Lloyd-társasággal folytatott tárgyalások utján részben már 1868. év elején orvosolni. Az 1868-ki szerződés alapján a) Triest-Zara közt hetenkint , . . . . .. 5 b) Fiume-Triest „ - „ .......... 1 c) Fiume-Zengg ,, „ ...... 1 d)Fiume-Zara ,, „ .1 menet fentartására volt a Lloyd kötelezve ; az 1868. év elején létrejött egyezmény alapján ellenben azóta a) Triest-Zara közt csak hetenkint . . . . 3 6) Fiume-Triest „ pedig ,, .... 2 c) Fiume-Zengg „ szinte „ .... 2 d) Fiume-Zara ,',- ;;„ „ .... 2 menet áll fenn, mi évenkint 2000 teng. mfldnyi plusnak felel meg, melyet a Lloyd 1868 óta egyenesen a magyar tengerpart érdekében eddig teljesített. Teljes elfogulatlansággal Ítélni a Lloyd felett és venni szemügyre annak az állam érdekében tett és esetleg ezentúl teendő szolgálatait : volt azon irányelv, mely a kormányt vezérelte, midőn az 1865. július 27-kén kötött szerződésnek a múlt 1871. év végével bekövetkezett lejártára való tekintettel részt vett azon tárgyalásokban, melyek a t. ház asztalán fekvő uj szerződés megkötését eredményezték. Az 186 5 /7« évi XVI. tvczikkben foglalt kereskedelmi és vámszövetség az ausztriai Lloydot „mindkét fél forgalmi érdekeit előmozdító nemzetközi, tengeri postaszállító és hajózási vállalatnak" mondja s mint ilyet helyezi a közös külügyi minister vezetése alá, ki azonban „az ezen intézetet illető tengerészeti és postaügyekben a két kereskedelmi ministerrel egyetértöleg fog eljárni." Azon állami czél, melynek a Lloyd első vonalban szolgál és melynek czíme alatt nyert az államtól eleinte különféle kedvezményeket, 1855-tol 1858-ig subventiót, 1858. óta pedig határozottan költségtérítést, a monarchia és a keleti országok közti tengeri postaszolgálat teljesitése. Midőn tehát az 1865. évi Lloydszerződés lejártával állott a kormány szemben, először is azon kérdést kelle felvetnie, van-e egyátalán továbbra is szüksége az államnak az eddigelé a Lloyd által teljesített szolgálatra vagy sem? A felelet csak igenlő lehetett. Minden állam, melynek van tengerpartja, s mely a tenger által tőle elválasztott államokkal üzleti összeköttetésben áll, egyik elsőrendű feladatának ismeri, ezen országokkal rendes, gyors és biztos postai összeköttetést létesiteni, mely a tengeren ép ugy, mint szárazföldön úttörője, istápja és nélkülözhetlen feltétele az illető országok közti kölcsönös érintkezésnek és forgalomnak. Nagyobb mérvű árúforgalom csakis ott fejlődhetik, hol a személyszállításról és a levelezés közvetítéséről biztos és szabályos módon van gondoskodva. Ha végignézünk a Lloyd által szerződésszerűség fentartott hajómeneteken, ugy találjuk, hogy csak igen csekély részük válhatnék ezután is nélkiüözhetővé. Az osztrák és magyar tengerpart formatiója olyan, hogy a postának és utasoknak a szárazföldön való szállítása majdnem legyőzhetetlen akadályokra talál. Dalmátországnak például a szárazföldön kocsipostai összeköttetése teljességgel nincsen, s ha e részben nem tagadható is, hogy Dalmátiának postai összeköttetéséről gondoskodni ez idő szerint tulajdonképen csak az ausztriai kormány lehet hivatva, mégis kétségenkivül való, hogy épen most, midőn Magyarország saját tengerpartjának emelését annyi áldozattal késziti elő, a Dalmátiával és Albániával való rendes Összeköttetés reánk nézve is nagy fontossággal bir. Konstantinápolyba a Triest-Konstantinápolyi gyorshajó-meneten kivül más összeköttetésekkel is rendelkezünk ugyan, t. i. egyszer hetenkint télen-nyáron Belgrádon át (honnan tatárpostával szállíttatik odább a posta) ; a dunagözhajózási idény alatt hetenkint kétszer Rustsuk és Várnán át, végül télen egyszer hetenkint Brassó-, Bukarest-Várnán Át — Mindazonáltal addig, mig a tervben levő törökországi vasutak kiépülnek és saját vaspályarend20»
