Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.

Irományszámok - 1869-302

326 CCCU. SZÁM. vényhatóságok bíráskodásának megszűntével azon fö ok, a miért némely ügyek külön királyi bíróságok elé utaltattak, a jövőre nézve elenyészett: ezen kivételes királyi bíróságok további fentartása teljesen feleslegessé vált. 24—27. §. A bányaügyek száma csekély lévén, de a bányák is csak az ország némely vidékein fordulván elő : a bányabirósággal teljesen elég hét törvényszéket felruházni. A bányatörvényszékeknek, mint kivételes bíróságoknak (fora specialia) felállítása szükségessé tette azok hatáskörének, azaz a szorosan vett bányaügyeknek meghatározását. A jelen javaslat tartalma e részben lényegben egyez azon szabályzattal, mely 1861 előtt fenn­állott. Két ok volt fö'leg, mely a bányabiróságoknak az ideiglenes törvénykezési szabályokban megálla­pított hatáskörétől való eltérést igazolja. Az egyik, hogy a kivételes bíróságokhoz csak azon peresügye­ket lehetett utalni, melyek helyes elintézésére bányaszakértelem mellözhetlenül szükséges, melyekért tehát maguk a kivételes bíróságok felállittattak. A másik, mert egyéb ügyeknek is csak azért, mert a bányákkal vagy a bányászattal összeköttetésben vannak, a kivételes bíróságokhoz utalása a felekre oly költséget s fáradságot rovott volna, melytől a rendes polgári biróság előtt mentesek. A bányabiróságok kevesen vannak, kerületük felette nagy s ez nem is lehet másként ; de épen e miatt óvakodni kell eléjük oly ügye­ket is utasítani, melyek másutt is, ép oly helyesen eldönthetők. A bányaügyekben hozott Ítéletek végrehajtását és egyes bírói cselekmények teljesítését, sza­bályszerint csak a bányabiróságnak kellene megengedni, de épen a bányaszakértő bírók csekély száma, s a bányabirósági kerületek nagysága indokolja e szabálytól a 27. §-ban foglalt eltérést; az ellenkező határozat oda vezetne, hogy a szakértő birák idejének tetemes része, ily kiküldetésekkel lenne elfoglalva, miből nemcsak az ügyek elintézésében késedelem származnék, de a felek is felesleges költséggel ter­heltetnének. 28. §. A sajtóügyekben való birálkodást szintén nem volna tanácsos ezúttal még minden törvény­székre kiterjeszteni. A sajtóperek csekély száma nem érdemelné azon nagymérvű előkészületeket s költ­ségeket, a melyeket az esküdtszékek alakítása igényelne. 29. §. A központi telekkönyvi hatóság teendői kivételesen a Pest városi törvényszékre bizattak : ennek megszüntetése után ezen bíráskodást a helyébe lépő bíróságra kellett bízni. A polg. törv. rendtartás 19. §-a szerint a telekkönyvi hatóság teendőit a birtokbiróság végezi, és minthogy jövőre birtokbirósági hatósággal csak a királyi törvényszékek ruháztatnak föl, következe­tesen a telekkönyvi hatóság is csak ezeket illetendi. — Azonban tekintetbe kellett venni, hogy ezen ren­delkezés folytán több városokból a telekkönyveket a messzebb eső törvényszékhez kellene átvinni, holott ezen városok a telekkönyvek közellétét már megszokták, azokat addig is jól vezették és a lakosság ezen változás által csak szenvedne. Hogy tehát egyrészről a törvénynek azon rendelkezése, miszerint a telekkönyvi hatóságot csak a törvényszék gyakorolja, fentartassék ; de másrészről a fennebbi városok jogosult igényeinek is elég tétessék : a törvényben azon intézkedés vétetett föl, hogy az tigydarabok elintézése és a bejegyzések elrendelése fentartatik a törvényszékek számára, azonban a telekkönyvek vezetése és a kezelés a váro­sokban hagyatik azon esetre, ha a költségeket maguk viselik és a telekkönyv hitelének fentartása czél­jából a törvényben felsorolt rendelkezéseknek eleget tesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom