Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.
Irományszámok - 1869-193
22 CXCIII. SZÁM. A postakezelés számára minden, a kormány által az engedélyezett vonalon kijelölendő levél feles kiadási állomásokon, magában a pályaépületben alkalmas posta-iroda ingyen engedendő át, a vonalok üzletbe tétele után netán továbbra felmerülő szükségletek kielégitése tekintetéből külön egyezmény fog létrehozatni. Köteleztetik továbbá az engedélyes társulat a postahivatalnokok vagy szolgák kísérete nélkül elindított postaküldeményeket, az értékküldemények kivételével, az illető állomásra díjmentesen szállítani és kiadni. Levelezések, melyeket a vasut-ügyvitel tárgyában az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak egymásközt folytatnak, az illető pályavonalokon a pályaintézet hivatalnokai által díjmentesen szállíttathatnak. 12. §. Az engedélyesek kötelesek az államkormány kívánatára az államtávirda-vezetékeknek pályájuk hosszában saját birtokukon és területükön való felállítását ingyen megengedni. A távirda-igazgatóság azonban köteles a távirda-oszlopok felállítási helyeinek, valamint a vezető huzalok más megerősítési pontjainak megállapításánál az engedélyes társulat megbizottjaival egyetértőleg járni el, s azokat ugy választani, hogy azok miatt se a vasúti üzlet, se az üzleti személyzet biztonsága ne veszélyeztessék. Továbbá köteles az engedélyes társulat a pályája mentén felállított távírda-vezetéseket saját személyzetek által minden dij nélkül őriztetni, a kisebbszerű megromlásokat legalább ideiglenesen helyreállíttatni, az e végre szükséges eszközöket azonban a távirdaigazgatóságtól kapják. Az állam viszont köteles az engedélyes társulatnak minden azért való külön díjfizetés nélkül megengedni, hogy üzleti távirdai huzalaikat a pálya hosszában létező vagy azon fölállítandó állami távirdai vezeték oszlopaira megerősíthesse, azonban valamint a huzaloknak, ugy a megerősítés módjának, s az arra használt eszközöknek az államtávirdáknál e tekintetben dívó rendszerbe teljesen beillőknek kell lenniök s azért a vasút üzleti vezetékeknek az államoszlopokhoz való erositése vagy csak állami szakértő közeg felügyelete s ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga a távirdaikormány hajthatja végre ; mindkét esetben ugy a vezeték szerei beszerzésének, mint a megerősítésnek s felügyeletnek teljes költségeit az engedélyes társulat viseli. Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pálya hosszában állami távirdavezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, csakhogy ekkor az üzletvezeték felállításának minden költségei az engedélyes társulatot fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése a távirda-igazgatósággal kötendő külön egyezmény és csak az ez által erre adott engedély értelmében történhetik. A pálya mentén az állami oszlopokra erősített, vagy ezek nem létében a külön e czélra épített vasut-üzleti távírda- vezetékeket az engedélyes társulat az állam szokott ellenőrködése alatt kizárólag csak azon sürgönyözésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei vagy ez utóbbiak által egymás folytattatnak. Jogositva van azonban a kormány a pályaigazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami-, mint magán-sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kivánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja s a távírás dijának az engedélyes társulat és az államtávirda kormány közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon föltételek is, melyek alatt a vasút üzleti vezetékek felépítését, ugy szintén azon évi átalány mennyisége is, melyért a kész vezetékek jókarban tartását huzalméríföldenkint az állam magára vállalja. Ha a vaspályatöltés szélesbitése, vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyes társulat bárminemű érdeke a már meglevő távirda-vezetékeknek kimozditását s máshova áthelyezését tenné szüksé-
