Főrendiházi irományok, 1869. III. kötet • 190-255. sz.

Irományszámok - 1869-193

CXCIII. SZÁM. 23 gessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyesek kötelesek viselni. 13. §. A vitel- és fuvarbérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybevételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbérek leszállitása nem terjedhet ki annyira, hogy ez által a pálya üzleti és fentartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes társulat az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, az árak és fuvarbérek fölemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbéreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyes társulatnak megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvar dijakat belföldi ezüstpénzben számítsa, olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozzék elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes társulat megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra, a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüstárkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes társulat hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes társulat által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az elŐbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesiteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges arterites (refactio) alakjában sem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben joga van a kormánynak az árszabályokat szabályozni. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani. 17. §. A katonaszállitás leszállított árszabások szerint eszközlendő, és pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a vasutigazgatóságok, névszerint az osztrák-, állam-, déli-, Erzsébet-, gácsországi-, Károly-Lajos-, tiszavidéki vasút és a délészak-német kapcsoló pályatársaságok igazgatóságai között (1860. deczember 10.) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedélyokmány kiegészítő részét képezik. A fennebbi összes pályákkal vagy azok többségével a katonaszállitás iránt létrejött vagy létrehozandó s az állam részére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvé-