Főrendiházi irományok, 1865. II. kötet • 167-339. sz.

Irományszámok - 1865-244

268 CCXLIV. SZÁM. tó bírósághoz való utalásával, vagy pedig más, a körülmények kivánalmának megfelelő' intézkedéssel pótolja ; f) az eredeti miniszteri szerkezettől eltérő' abbeli javaslat, hogy a pesti királyi ítélőtábla egyelőre ne osztassék fel, s Erdélyre nézve az ottani viszonyoknak megfelelő szervezettel egy másik állittassék a bizottmány kebelében, beható tárgyalás alá vétetett ; felhozatott, hogy egész Magyarországra egyetlen másod bíróság sem a felek kényelmének, sem a szabatos és gyors igazságkiszolgáltatásnak meg nem felelhet, mert habár az által, hogy a királyi tábla megszűnik elsőéi harmadbiróság lenni, s a semmiségi panaszok közvetlenül a semmitőszékhez fognak terjesztetni, teendője a mostaninál kevesbülni fog, mégis a felebbezett perek — melyeknek tárgyalása a nyilvánosság behozatala folytán az eddiginél még több időt fog igénybe venni — előreláthatólag az 50,000-nyi számot meg fogják haladni, mi mind a segédhivatalokban a rendes kezelést, mind pedig egy egyöntetű központi vezetést szerfelett nehezitené ; ezek alapján felhozatott tehát : hogy az eredeti előterjesztés értelmében Magyarországra nézve hat, Erdélyre nézve kettő, összesen nyolcz királyi tábla lenne mint másodbiróság felállítandó. A bizottmány azonban mindamellett, hogy elismeri azon érvek súlyát, és ha a másodbiróság öszpontositása véglegesen szándékoltatnék, ehhez maga részéről nem járulhatna ; tekintve, hogy ezen intézkedés csak ideiglenes, hogy a vasúti hálózat kiépítéséig nyolcz kerületi másodbiróság sem felelne meg a felek kényelmének ; továbbá, hogy, addig, mig codificált törvények nem képezik az ítéletek alapját, azonos esetekben egyforma jogelvek szerinti eljárás igy inkább várható, mi a másodbiróságok tésiérël annál kívánatosabb, mert az egybehangzó ítéleteknek birtokon belüli felebbvitele a harmadbirósághoz megszüntetik ; tekintve végre, hogy ha a törvényhozás a közvetlenség és szóbeliség rendszere alapján megalkotja a perrendet, a tervezett nyolcznál sokkal több másodbiróságra és egészen különböző területi felosztásra lesz szükség : a jogügyi bizottmány megnyugszik abban : hogy a királyi itélő tábla egyelőre ne osztassék fel és Erdélyre nézve egy másik állittassék, de azon kikötéssel, hogy az igazságügyminiszternek a királyi táblák szervezésére, illetőleg egymástól független osztályokra való felosztására nézve teljes intézkedési szabadság engedtessék ; g) a kedvezőtlen ítéletet nyert perlekedő felek minden megengedett perorvoslatok használata által lehetőleg feltartóztatni az igazságszolgáltatást sokkal szembeötlőbb, hogy sem — eltérőleg az eddigi rendszertől, mely szerint minden felebbviteli bíróság a semmiségi kérdésekben is itélt, és addig a per érdemleges tárgyalása szünetelt, az ügymenet gyorsítása tekintetéből ne javasolná a jogügyi bizottmány is, hogy a harmadbiróság egy önálló osztálya semmisitőszékké alakittassék ; h) helyesli továbbá a bizottmány az elvet, hogy az egyházi bíróságok egyelőre fentartassanak ; a mennyiben pedig az Erdélyben létező protestánsok s unitáriusok egyházi bíróságaik a törvényjavaslatban megemlítve nincsenek, ezen hiánynak utólagos pótlását annál is inkább hozza javaslatba a jogügyi bizottmány, mert maga részéről a jogegyenlőség és viszonosság elvénél fogva a magyar mindkét felekezetű evangélikusok és az izraeliták részére is egyházi bíróságok felállítását méltányosnak ismerné ; i) a bizottmány, habár nem kerülte el figyelmét, hogy a törvénykezésnéli nyilvánosság polgári ügyekben csak ott divatozik, hol az írásbeli tárgyalás helyét a szóbeli foglalta el, s nem is véli minden hátránytól mentnek a nyilvánosságnak a törvénykezésben! behozatalát ; megtörténhetőnek hiszi jelesül, miszerint a bíróságoknál azon törekvésben, nehogy valamelyik fél által az ügynek hézagos egyoldalú előadásával vádoltassék az előadó, a perek egész terjedelmökben fognak a gyorsaság tetemes rovására előterjesztetni, a hátrányok correctivumát a nyilvánosság, mint az ellenőrködhetés lényeges tényezőjének kétely tárgyát alig képezhető előnyein kivtil feltalálja a nyilvánosságnak azon mérvben való megengedésében, melyben az a felek megnyugvását eszközölheti ; de viszont korlátozásában ott, hol a közerkölcsösséget, a birói tekintélyt és elfogulatlanságot veszélyeztethetné. A nyilvánosság eszméjéhez tehát ugy elvileg, mint a törvényjavaslatban körülirt módozatok mellett való