Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

•80 XXII. SZÁM. szavaiban, mert azok nem közös képviseletről, hanem a magyar korona országainak és tartományainak illető képviseleteiről, tehát több képviseletről szólanak. Már pedig akár egyik, akár másik értelemben vegyük is a dolgot, mi azt czélszerünek nem tartjuk : mert ezen eljárás oly hosszas, nehézkes, bonyodalmas volna, hogy a mellett ritkán teljesíttethetnék a törvénynek azon üdvös rendelete, mely szerint az uralkodás minden változásánál hat hónap alatt meg kell múlhatatlanul történnie a királyi hitlevél kiadásának és a törvényszerű koronázásnak. Ha ily módon kellene minden ország részére külön királyi hitleveleket megállapítani, akkor valóban nem látjuk, minő közjogi fontossága lehetne annak, hogy a koronázás ünnepélyes actusa ugyanazon egy koronával egyszerre megy véghez. Mi a koronázást nem csak ünnepélyes szertartásnak tekintjük, hanem, alkotmányunk értelmében, a királyi hatalom teljes gyakorolhatására nézve mellőzhetlen alapföltételnek tartjuk azt. S ha még ez sem volna egész terjedelmében közös a magyar korona országai között : mi által s minő alapon tartoznék Dalmát-, Horvát- és Tótország is a magyar koronához ? Ezt a kapcsot elszakasztani vagy meggyöngiteni Horvátország sem akarhatja. Aggodalmunk megnyugtatására még azon példák sem elegendők, melyekre a tisztelt küldöttség II. Ulászló és II. Ferdinánd korából hivatkozik. II. Ulászló Horvát- és Szlavonország rendéinek tizenegy czikkben foglalt külön határozatait 1492-ben megerősítette, és e megerősítést a magyar országgyűlés ugyanazon évi törvényczikkeinek megerősítésével egybe nem foglalta. De a királynak ezen oklevele nem koronázási hitlevél, mert közel két évvel később adatott ki, mint II. Ulászló megkoronáztatott. A valóságos koronázási hitlevelet, vagyis inkább választási királyi levelet, mely királylyá választásának föltételeit foglalja magában, 1490-ben adta ki Ulászló, s abban nem csak magának Magyarországnak jogait és szabadságát erősítette meg, hanem a kapcsolt részekét is, a mint e királyi levél 2-ik §-a is bizonyítja. A II. Ferdinánd által kiadott királyi levél koronázás előtt adatott ugyan ki a még akkor trónra sem lépett fejedelem által, de II. Ferdinándnak valóságos koronázási hitlevele az, melyet 1618ban május 15-én Magyarország és a kapcsolt részek biztositására szintén megkoronáztatása előtt adott ki, melynek több pontja — különösen a 7-ik—egyenesen Horvát-, Dalmát- és Tótországok jogaira é» ügyeire vonatkozik. Századok óta mindig ugyanazon egy királyi hitlevél biztositotta Magyarországnak és a kapcsolt részeknek jogait ; mindenikben Magyarországgal együtt meg vannak külön nevezve a kapcsolt részek is. Es e közös királyi hitlevelek nem nyújtottak kevesebb oltalmat, mint külön királyi hitlevelek nyújtottak volna. Ebben és ez által volt határozottan kifejezve a magyar koronának egysége, melyet jövendőre is fen óhajtunk tartani. Nem is látjuk okát, miért ne lehetne a koronázási hitlevelet ezentúl is oly közös országgyűlésen állapítani meg, melyen Horvát-, Dalmát és Tótországok is képviselve lesznek, s miért ne lehetne abba az ő külön jogaikat is—

s ha kívánják, részletesebben—belefoglalni? miért ne lehetne a fenforgó kérdések kiegyenlítésében elérni azt, hogy az irt országok ily módon is teljes biztositást találjanak jogaikra nézve ? Mi ezt őszintén óhajtjuk ; oly módot azonban, mely a magyar koronának alkotmányos egységét koczkáztatná, el nem fogadhatunk* A tisztelt küldöttség azokon felül, a miket a külön koronázási hitlevélre vonatkozólag előadott, két fő tárgyat jelöl ki válaszában, mint a kiegyenlitésnek alapját s kiindulási pontját. Egyik azon országoknak területi kiterjedése, másik pedig államjogi autonomiájok. A területi kiterjedést illetőleg reál területnek nevezi a tisztelt küldöttség mindazon részeket, melyek jelenleg Horvát-, Dalmát- és Tótországoknak ugyanazon egj törvényhozása és kormányzata alatt állanak, s a válasz folytában ide számítja Fiumét is. Reménybeli vagyis virtuális területnek nevezi azon részeket, melyek egyedül Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok államjogánál fogva tartoznak hozzá, de törvényhozás és kormányzat tekintetében attól még egészen különválasztva^ és ide számítja többek közt Muraközt is. Követeli azonban mind a real, mind a reménybeli területet, vagy lega-