Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.

Irományszámok - 1865-21 - 1865-22

XXII. SZÁM. 71 viszonyaira vonatkozó legfelsőbb királyi előterjesztvény folytán, ebbeli föliratában kinyilatkoztatta Ő Felsége előtt, hogy a fenforgó államjogi kérdés legczélszerííbben Magyarországgal közösen oldható meg. Itt tehát, hol is a háromegy királyság viszonyáról az összes birodalomhoz van szó, kész amaz e viszonyt azon országokkal, melyekkel ugyanazon egy korona közösségben van, közösen állapítani meg. Azonban e koronaközösség Magyarországgal, fölfogásunk szerint, nem tesz föl szükségképen se egyetlenegy koronázási hitlevelet , se egyetlenegy kormányzatot (közigazgatást) sem. A koronaközösségből a koronázásra nézve csak az következik, hogy a koronázásnak ugyanazon cselekvénynyel kell végbemennie, azaz hogy a közös uralkodónak mind Magyarország, mind Dalmát-? Horvát- és Szlavonország királyává közös koronával egyszerre kell koronáztatnia. Ez pedig föltételezi, hogy a koronázás mindaddig nem mehet végbe, míg az uralkodó, kinek javára a trónorökösödés megnyílt, a magyar korona országai és tartományai illető képviseleteivel oly módon ki nem. egyezik, mely kölcsönös egyetértés utján állapittatott volna meg. A koronázási hitlevelekre nézve pedig az ebbeli közösségből az következik, hogy azoknak, ha Magyarország és a háromegy királyság részére külön léteznének, nem volna szabad egymástól lényegesen különbözniök. Ez oknál fogva a királyság képviseleteinek az oklevelek tekintetében egymással egyetértésbe kellene jönniök és ki kellene egyezniök, a mi, vélekedésünk szerint, tekintettel az érdekek azonosságára, nagyon könnyű dolog lenne. S ha átalán lehetséges volna is némi különbség : az akkor is lehetséges volna, ha a magyar korona mindannyi országai és tartományai részére egyazon oklevélnek kellene kiadatnia. Pedig azt tartjuk, hogy ily különbség nem lenne sikeresen kiegyenlithető, egyedül az által, hogy egyik ország vagy tartomány érdekei ignoráltatnának és mellőztetnének. így például, ha a háromegy királyság Magyarországgali közös hitlevél esetére azt kívánná, hogy a koronázás előtt, az eddigi koronázási hitlevél 3-ik pontja megállapitása, az ő területi épsége tekintetében, ne csak igértessék meg, hanem tettleg is teljesíttessék : mi azt tartjuk, hogy Magyarország egyetlenegy hitlevél megállapitása esetére se nem tehetné túl, se nem akarná magát egyszerűen túltenni e kivánaton. Ha ez igy áll, akkor nem látjuk be, mi oknál fogva kellene megtagadni a háromegy királyságtól a külön hitlevelet, melyben az nemzeti és állami lételének nagyobb biztosítékát találja ; holott van rá példa a múltban, hogy az uralkodók, a Magyarországgal fenállott közösség csorbitása nélkül, a háromegy királyság részére külön hitleveleket adtak volt ki, mely tekintetben elég II. Ulászlóra és II. Ferdinándra hivatkoznunk. Egyébiránt magától értetődik , hogy a nemzet nem tagadhatja meg a koronázást oly uralkodótól, kit az örökösödés rendje szerint megillet a trónralépés, ha kész a törvényes föltételeket teljesíteni. Ily valamire az 1861-iki országgyűlés sem gondolt, midőn42.czikkében azt monda: „hogy a közös királynak a nemzet szabad akaratából kell koronáztatnia", miután e szavak eredetiben nem a megelőzők-, hanem a közvetlenül következőkre, t. i. a korona és a koronázás azonosságára, nem pedig a koronázandó király személyére vonatkoznak. Azt mondtuk továbbá : hogy a korona közössége nem tesz föl egyetlenegy törvényhozást és egyetlenegy kormányzatot. E helyütt a háromegy királyság múltjára hivatkozunk, melynek különböző időkben különböző összeköttetése vala Magyarországgal, elkezdve a personal-uniotól a meglehetős reál-unioig. Tudva levő dolog, hogy a háromegy királyság Magyarországgal való közösségének első idejében külön törvényhozással és független kormányzattal birt ; hogy ezután a közös magyar országgyűlésekben vett részt, azokon eleinte egyedül országos követei (oratores regni) által képviseltetvén ; hogy ezen közös országgyűlésekbe lassan-lassan sok oly tárgy vonatott be, melyek előbb a mi országgyűlésünk elé tartoztak. Tudva levő dolog az is, hogy a dalmát-, horvát- és szlavonországi kormányzat, azon nagy változások folytán, melyek e tekintetben 1715-ben és 1723-ban Magyarországban történtek, összébb vonatott, s később 1790-ben még annál inkább is megszorittatott. Azonban, mindezen változások mellett, melyeken a dalmát-, horvát- és szlavonországi tör-