Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-21 - 1865-22
72 XXII. SZÁM. vényhozás és kormányzat keresztülment, a Magyarországgal való koronaközösség változatlan maradt. Hogy még a pragmatica sanctio sem változtatott semmit is a két királyság közt akkoriban fönállott törvényhozási és kormányzati kapcsolaton, magától értetődik, mert a pragmatica sanctio megállapításai egyfelől egyedül a trónörökösödésre, másfelől pedig a közös alkotmány biztosítékaira vonatkoznak. Azért is az semmit sem változtat a magyar korona országainak és tartományainak kölcsönös viszonyain, s egyedül azoknak a birtoklás tekintetében egymástól külön nem válhatását szilárditá meg. Ez oknál fogva a pragmatica sanctio megállapításaiba legkevésbbé sem ütköznék, hogy ha Magyarország és a háromegy királyság államjogi viszonyai jelenleg ujabb szövetségi szerződés útján (pacta conventa) rendeztetnének. A háromegy királyságnak századok óta közös törvényhozása volt Magyarországgal, honnét közös magyar-horvát államjog fejlődött. Ez mind a két királyságot egyaránt megilleti. Ez oknál fogva az 1861-iki országgyűlés kijelenté: „hogy a háromegy királyságot még mindazon közjogok illetik, melyek 1847. végéig Magyarországot megillették." E nyilatkozat ugyanazon szempontból tekintendő, melyből maga az országgyűlés részéről a korona iránt történt. Az pedig általa oly balmagyarázat ellenében akará magát megóvni, mintha azon közjogok, a melyeken a közös horvát-magyar alkotmány alapúi, nem illetnék meg a háromegy királyságot külön is egy harmadik ellenében, miután közte és Magyarszág közt megszűnt a törvényhozási és kormányzati kapocs. A háromegy királyság a magyar korona országaival és tartományaival közösségre lépvén, magával hozta ezen közösségbe saját meg nem csonkitott állam-lételét. Idők folytában egyes részek elszakadtak ugyan tőle, s ez által magához, a közös törzshöz csatoltattak ; azonban ez állami lét magva (Kern), mindezen változásokon keresztül, épen fenmaradt. A háromegy királyság a magyar korona egyéb országai és tartományai területétől különválasztott saját területtel bir s ezen terület egyedül a háromegy királyság útján és őáltala tartozik a közös magyar koronához. A háromegy királyság emberemlékezetét meghaladó saját szervezettel birt, mely saját törvényhozásában, saját külön kormányzatában, saját külön törvénykezésében találta kifejezését. Ez államszervezet idő folytán a Magyarországéval fonódott egybe. A mi országgyűlésünk, melynek körébe előbb mindannyi államügy tartozott, 1790. után tisztán vett belügyekre szoríttatott. A legfőbb országos kormányzat, mióta az 1790: 58. t. czikk a magyar kir. helytartótanács hatáskörét Dalmát-, Horvát- és Szlavonországra is kiterjesztette, a Magyarországéval olvadt össze, stb. Azonban ezen szorosabb reál-unioból is, mely idő folytán a háromegy királyság és Magyarország között fejlett ki, eléggé világosan kivehető királyságunk egyedisége, mely még Magyarországgal való szorosabb összeköttetésében is különböző módon nyilatkozik. Mert hiszen a háromegy királyságot a közös országgyűlésen külön országos követek által látjuk képviselve, mely képviseleti rendszer ősrégi és egyedül vala szabályszerű, mig az, mely később fejlődött, szabálytalan. Tudjuk továbbá, hogy a közös országgyűléseken a horvát ügyek a királyság itélőmestere által rendezve külön, és a magyar ügyektől elválasztottan terjesztettek elő és tárgyaltattak; hogy későbben, 1790.után is, a horvát adónak, miután oda tétetett át, ugyanannak az 59. t. czikk értelmében a magyartól elválasztottan kellett megállapittatnia,sat. Elvégre tudjuk, hogy a magyar országgyűlésen hozott törvényeknek Horvát- és Szlavonországokban csak úgy volt kötelező erejök, ha előbb a mi országgyűlésünkön kihirdettettek. Szintez állitható a közös főkormányzatról is. Mert egyedül a három egy királyság országgyűlése világos hozzájárulása mellett, a mint az az 1790-iki országgyűlésre küldött követek utasitásából látható, lett kiterjesztve a magyar kir. helytartótanács hatásköre egyszersmind Horvát- és Szlavonországra is, még pedig azon föntartás mellett, hogy e királyságban külön főkormányzat fog újból fölállittatni, mihelyt annak határai kiebb fognának terjesztetni. S még ezen kisebb kormányszéken is föntartatott az 1790: 58. t. czikk értelmében a háromegy királyság részére megfelelő befolyás a bán és horvát személyzet által, ülés és szavazatjog mellett. A háromegy királyság viszonya a magyar koronához és Magyarországhoz tehát részint irott, részint bevett szokású külön intézetek által volt szabályozva. Ezen törvényes rendeletek és intézetek
