Főrendiházi irományok, 1865. I. kötet • 1-166. sz.
Irományszámok - 1865-45
126 XLV. SZÁM. ország alkotmánya egész terjedelmében tettleg vissza nem állíttatik. És ez az egyik alapföltétele határozatunknak. 25. A másik alapföltétel az, hogy a teljes alkotmányosság6'felsége többi országaiban és tartományaiban is tettleg életbe lépjen : mert mi azon országokkal csak mint alkotmányos országokkal léphetünk bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe. S Ő felsége maga is azért kivánta ez ügyek tárgyalásának eddigi módját megváltoztattatni, mert alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is, s a közös ügyek kezelésénél ezek alkotmányszerü befolyását sem tartja mellőzhetőnek. 26. Ha tehát Magyarország alkotmánya teljesen és tettleg helyre lesz majd állitva s ő felsége többi országai is tettleg valóságos alkotmánynyal birnak ; s a törvényszerű felelős kormány itt is, ott is átvette a kormányzatot : akkor, de csak is akkor, lehetne azon ügyeket, melyek a megállapodás szerint közöseknek lesznek tekintendők, a következő módon közösen kezelni. 27. Egy közös minisztériumot kell fölállítani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se Ő felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E minisztérium a közös ügyek mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Felelős lesz e minisztérium minden tagja mindazokra nézve, a mik köréhez tartoznak ; felelős lesz az egész minisztérium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapitott meg. 28. A közös ügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezhető közös vagy középponti parlamentet czélszerünek nem tartunk, s ezeknek egyikét sem fogadjuk el ; hanem azt óhajtjuk, hogy, miután, ő felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is, közös kiindulási pontunk a pragmatica sanctió, egyrészről a magyar korona országai együtt, más részről ő felsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek, mint két külön s teljesen egyenjogú fél. Következve: a két fél között a közösügyek kezelésére nézve mellőzhetlen föltételnek tartjuk a teljes paritást. 29. Ezen paritás elvénél fogva Magyarország részéről a magyar országgyűlés válaszszon saját kebeléből egy meghatározott számú bizottságot (delegatió) és pedig az országgyűlés mindenik házából. Válaszszanak ő felsége többi országai és tartományai is hasonlóul alkotmányos módon egy épen annyi tagból álló bizottságot a magok részéről. Ezen bizottságok tagjainak száma a részletek tárgyalásakor fog meghatároztatni. Most csak annyi mondatik ki, hogy ezen szám egy-egy részről hatvanat meg nem haladhat. 30. E bizottságok csak egy évre, vagyis az országgyűlésnek egy ülésszakára választandók, s az év leteltével, vagyis az uj ülésszak kezdetével, azoknak minden hatásköre teljesen megszűnik. Tagjaik azonban ismét megválaszthatok. 31. A bizottságok mindegyike külön, saját kebeléből, szabadon választja elnökét, tollvivőjét, s a mennyiben szüksége lesz más hivatalos személyzetre is, annak minden tagját; s maga állapítja meg ügyrendét. 32. A bizottságokat mindenkor ő felsége fogja összehivni bizonyos határnapra, és azon helyre, hol ő felsége azon időben tartózkodik. Óhajtja azonban a magyar törvényhozás, hogy az ülések fölváltva, egyik évben Pesten, másik évben Bécsben, vagy ha ő felsége többi országainak gyűlése és ő felsége igy akarná, azon országok más valamelyik fővárosában tartassanak. 33. Mindenik bizottság külön tart üléseket s azokban fejenkénti szavazással s a bizottsági összes tagok absolut szótöbbségével határoz, s a mit a többség elhatározott, az egész bizottság határozatának tekintendő. Külön véleményt az egyes tagok, saját igazolásuk végett, iktattathatnak ugyan a jegyzőkönyvbe, de az a határozat erejét nem gyöngíti. 34. A két bizottság egymással, együttes ülésben, nem tanácskozhatik, hanem mindenik írásban közli nézeteit és határozatait a másikkal, s írott izenetek által igyekeznek véleménykülönbség
