1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - Izraelita hitfelekezet - A két koronaőr - Báró Perényi Zsigmond dr.

431 Izraelita hitfelekezei Dr Löw Immánuel (A szegedi neológ zsidó hitközség főrabbija) 1854-ben született Szegeden. Izraelita, nős, a szegedi zsidó hitközség főrabbija, a Ferenc József-rend tulajdonosa. Atyja is főrabbi volt. Gimnáziumi tanulmányait Szegeden, az egyetemet és teológiát pedig Berlinben végezte. Teológiai tanulmányain kívül különösen a keleti nyelvek körében folytatott mélyreható stúdiumokat és ezen a téren rendkívüli nagy tudásra tett szert. Hírneves teológus és orien^ tálista. Tanulmányútjai során bejárta Német-, Olasz, és Franciaországot, valamint Svájcot. Korán feltűnt kiváló szónoki képességével, tudásával és lelkészi buzgóságával. 1878-ban választotta meg főrabbijává a szegedi neológ zsidó hitközség. A XXII. izraelita községkerületnek díszelnöke. Papi teendőinek ellátása mellett mélyreható tanulmányokat végzett a botanikában is. Sok botanikai és nyelvészeti munkáját, valamint prédikációinak három nagyobb gyűjteményes kötetét adta ki. A felsőháznak megalakulása óta tagja. A két koronaőr Báró Perényi Zsigmond dr 1870-ben született Budapesten, Római katolikus, nős, belső titkos tanácsos, Kárpátalja kormányzói biztosa, volt miniszter. Középiskolai tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte, majd a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karának hallgatója volt és itt tett szigorlatokat is. A közigazgatási pályára lépett, 1895-ben gyakornok, majd szolgabíró lett. 1896-ban szabadelvűpárti programmal a nagyszőllősi kerület választotta meg. 1903-ban Máramaros vármegye főispánjává nevezték ki és rendkívül sokat fáradozott a megye kulturális és szociális előhaladása érdekében. 1913-ban, a közigazgatási reform keresztülvitelével kapcsolatban, a Tisza-kormány belügyi államtitkárrá nevezte ki és állását 1917-ig, a Tisza-kormány bukásáig töltötte be. A világháború idején a közigazgatásra nehezedő mind nagyobb követelmények megvalósítása s az akadályok leküzdése, végül a sztrájkmozgalmak meg-