1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Viczián István

511 Dr Viczián István (Budapest székesfőváros) 1874-ben született Tápiószelén. Református, nős, nyűg. államtitkár, földbirtokos.' Régi magyar nemesi családból származik. Középiskolai tanulmányait Besztercebányán és Szolnokon, jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte, ahol az államtudományok doktorává avatták. Utána nagyobb tanulmányutat tett, amelynek során megfordult Európa legtöbb államában és járt a Balkánon is. 1896-ban lépett a belügyminisztérium szolgálatába mint fogalmazógyakornok. Fokozatos előrehaladással 1917-ben miniszteri tanácsos és 1921-ben helyettes államtitkár lett. Többnyire a törvényelőkészítő osztályon dolgozott, amelynek később főnöke is volt. Egy* ideig a .gyámügyi osztályt vezette, amelynek később főnöke lett, végül pedig kevéssel a kommunizmus bukása után a rendőri és közbiztonsági ügykör élére állították államtitkári hatáskörrel. Ezt a szolgálatot látta el az országos főkapitányi állás szervezéséig, amidőn ezt az ügykört az országos főkapitány vette át. 1931 augusztusában vonult nyugalomba és ekkor megkapta az államtitkári címet. A budapesti közgazdaságtudományi karon a közigazgatási jogot adta elő. Szaklapokban megjelent cikkein kívül több szakmunkát is kiadott: A közigazgatási eljárás, A községi szervezett főbb kérdései, A falu háztartása és közéleti intézménye, A drágaság igazi oka és a kibontakozás címmel. Régóta tagja Pest vármegye törvényhatósági bizottságának. 1920-ban a Keresztény Községi Párt programjával Budapest X. kerületében választották meg a törvényhatósági bizottság tagjának. Az 1922. évi nemzetgyűlési választáson a nagykátai választókerületben egységespárti programmal nyert mandátumot. Az 1926. évi általános választáson e választókerület újból megválasztotta, ezúttal egyhangúlag. A mozirendelet miatt, amit mint belügyi államtitkár ő adott ki, gyakran támadta a baloldal, különösen a Szociáldemokrata Párt, amelynek tagjaival gyakran volt éles szóváltása. A költségvetési és indemnitási viták során többször felszólalt. A második nemzetgyűlésen, az utolsó költségvetés belügyi tárcájának vitája során éleshangú beszédben támadta a szociáldemokraták szervezési módszerét és a szabadkőművességet. 1931ben kisebbségben maradt és azóta nem lépett fel képviselőjelöltnek. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1930ban örökös tagjának választotta meg. Több nemzeti irányú egyesület vezetőségében foglal helyet, a nagykátai választókerületben több gazdasági és szövetkezeti intézményt, a többi között a tápiószelei Hangyaszövetkezetet alapította. Egyébként tápiószelei családi birtokán gazdálkodik s élénk részt vesz Pest vármegye közéletében is.