1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vajna Gábor

354 a harctérre s mint hadnagy az orosz, román és olasz harctéren több ütközetben vett részt, közöttük a kirlibabai, piávei és montellói harcokban. Az olasz fronton Tisza István gróf ezredes mellett mint segédtiszt teljesített szolgálatot. A Signum Laudis, a bronz vitézeági érem és a Károly-csapatkereszt tulajdonosa. A leszerelés után, 1919-ben köztisztviselői pályára lépett s 1919-ben nevezték ki segédfogalmazóvá a belügyminisztérium fogalmazói karában. A közbiztonsági osztályban dolgozott, később azonban személyi szolgálatra rendelték Rakovszky Iván belügyminiszter mellé s tizennégy éven át maradt ebben a beosztásban. Scitovszky Béla, vitéz KeresztesFischer Ferenc és vitéz Kozma Miklós belügyminiszter mellett nagy körültekintéssel látta el szolgálatát s általános megbecsülést' szerzett. Kozma Miklós belügyminisztersége idején kapta meg a miniszteri tanácsosi címet és jelleget, 1937 novemberében pedig Szabolcs vármegye, majd 1938 márciusában Bihar vármegye főispánjává nevezték ki s ezt az állását országgyűlési képviselővé történt jelöléséig a legnagyobb megelégedésre töltötte be. Mint főispán, nagy népszerűségre is tett szert vármegyéiben. 1939 májusában saját kérelmére mentették fel állásától s a Kormányzó ekkor dicsérő' elismerésben részesítette. Első ízben tagja a törvényhozásnak. A berettyóújfalui egyéni kerületen kívül a,párt biharvármegyei lajstromán is megválasztották, de egyéni kerületét tartotta meg. A Johannita-rend lovagja. Tagja a képviselőház közigazgatási és mentelmi bizottságának. Vajna Gábor (Veszprém vm., Nyilaskeresztes Párt) 1891-ben született Kézdivásárhelyen. Református, nős, nyugalmazott őrnagy. Mint a 29. vadász zászlóalj tisztje vett részt a világháborúban, ahol 43 hónapig teljesített frontszolgálatot és több kitüntetést szerzett. A világháború után a bécsi követségen, majd a minisztériumban teljesített szolgálatot. Egy alkalommal, amidőn szülőföldje látogatására Erdélybe ment, a románok letartóztatták és csak hosszabb idő múlva bocsátották szabadon. 1924-ben nyugdíjazták mint katonatisztet és azután a fűzfői lőporgyár igazgatója lett. A nemzeti szocialista mozgalomhoz történt csatlakozásakor elbocsátották a gyár szolgálatából. Nemzetvédelmi, szociális és munkás kérdésekkel foglalkozik.