1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Tasnádi Nagy András

326 Dr Tasnádi Nagy András (Hajdúszoboszló, Magyar Élet Pártja) 1882-ben született Budapesten. Református, ncs, ny. igazságügyminiszter, a képviselőház elnöke. Atyja Tasnádi Nagy Gyula az Országos Levéltár igazgatója volt. A középiskoláit a budai katolikus egyetemi főgimnáziumban végezte, jog- és államtudományi doktori oklevelét a budapesti egyetemen szerezte meg. Egyetemi hallgató korában elnöke volt a Joghallgatók Tudományos Egyesületének. 1908-iban szerezte meg as ügyvédi oklevelet s mint gyakorló ügyvéd működött a fővárosban a világháború kitöréséig. 1915-ben bevonult katonai szolgálatra s az összeomlásig különböző hadszíntereken teljesített szolgálatot s több hadikitüntetést szerzett. A leszerelés után mint szerződéses ügyvéd, az Államvasutak szolgálatába lépett s ott 1925-ben főügyész, egy évre rá pedig igazgatóhelyettes lett. A kormányzó 1929-ben az ügyvédség terén szerzett érdemei elismeréséül a kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1933 júliusában az igazságügyminisztériumba hívták meg adminisztratív államtitkárnak s az ott töltött majdnem kétévi működése idején főként magánjogi, igazságügyi szervezeti és ügyvédi kérdésekkel s a kincstári jogügyi igazgatás reformjával foglalkozott s minisztere mellett kivette részét azokban a törvényalkotásokban, amelyek működésének erre az idejére estek. 1935 márciusában a vallás- és közoktatásügyi minisztérium politikai államtitkárának nevezték ki s mint a miniszter helyettese, a protestáns egyház ügyein kívül főként művészeti kérdésekkel foglalkozott. Az 1935. évi általános képviselőválasztásokon a hajdúszoboszlói kerület a Nemzeti Egység Pártja programjával egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta. 1938 márciusában a Nemzeti Egység Pártja országos elnöke lett. Ekkor lemondott a közoktatásügyi államtitkárságról és teljes munkaerejét a párt szervezésének szentelte. Vezetése alatt tartotta a párt 1938 június 26-án mintegy 40.000 résztvevővel debreceni nagygyűlését s hasonló keretek között 1938 szeptember 2-án a kaposvári nagygyűlést. 1938 november havában belépett mint igazságügyminiszter a második Imrédy-kormányba s ezt a tárcát megtartotta az Imrédy távozása után alakult Teleki-kormányban is. Képviselte és elfogadtatta mintegy öt hónapig tartó kemény parlamenti vita után — melynek során számos beszédet mondott — a második zsidótörvényt. Az 1939. évi májusi választásokon kerülete újból egyhangúlag választotta meg s még három lajstromos mandátumot is kapott, ezekről azonban lemondott. A kormányzó már korábban a magyar érdemkereszt középkeresztjével s csillagával tüntette ki, 1939 októberében pedig titkos tanácsossá nevezte ki. Darányi Kálmán halála után, 1939