1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Faragó Ede

168 omlás után visszavonult a politikai szerepléstől és birtokain gazdálkodott. Az 1931. évi általános választáson a tapolcai választókerületben a Keresztény Gazdasági Párt programjával kapott mandátumot. Széleskörű publicisztikai tevékenységén kívül, amelyet belföldi és külföldi lapokban fejtett ki, a képviselőházban is állandóan feltűnt nagy felkészültségre valló beszédeivel A Keresztény Gazdasági Pártnak gyakran volt vezérszónoka. Az 1939. évi általános választáson a Magyar Élet Pártjának zalavármegyei listáján választották meg. Az új képviselőház külügyi bizottságának helyettes elnöke és tagja a 36-os gazdasági bizottságnak is. Vitéz Faragó Ede (Gödöllő, Magyar Elet Pártja) 1895-ben született Puchó-Kocskócon. Evangélikus, nős, volt vármegyei népművelési vezető. Iskoláit Léván végezte. Amikor a háború kitört, 1914-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra. A 14-ik honvédgyalogezred kötelékében végigküzdötte a világháborút s mint emléklapos százados fejezte be katonai szolgálatát. Az orosz és román fronton harcolt s végigküzdötte az első rajvonalban az oroszok elleni nagy offenzívát. Vitéz és bátor magatartásáért a III. oszt. katonai érdemkeresztet, a két Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet és a sebesülési érmet három csíkkal kapta meg s ezenkívül tulajdonosa az életmentésért adott kitüntetésnek is, amit akkor kapott, amikor mint cserkésztiszt viharzó vízen élete kockáztatásával mentett ki egy fuldoklót, ötvenszázalékos hadirokkant s a kormányzó rendkívüli bátor magatartásáért és különleges ellenforradalmi tevékenységéért 1929ben vitézzé avatta. A háború után Léván érte a forradalom kitörése, ahol ebben az időben katonai szolgálatot teljesített s mint laktanyaügyeletes tiszt bátor és gyors fellépésével a forradalmat leverte. Résztvett a Pálmay-féle csoport megszervezésében s a csehek ellen vezette századát, Galgócot utcai harcokban foglalta vissza együttműködve a nyitrai tiszti különítménnyel. Az utcai harcok során jobb karját egy robbanó golyó szétroncsolta s hónapokig feküdt Budapesten kórházban a kommün idején. Felgyógyulása után újra katonai szolgálatot teljesített, majd a magyar cserkészmozgalom országos szervezőnek hívta meg. Nagy nehézségek és áldozatok közepette utazta be az országot és városokat s falvakat járva szervezte meg a magyar ifjúságot a cserkészmozgalom és gondolat számára. Dániába és Svájcba magyar cserkésztisztek csapatát vezette az 1924- és 1929-ben megtartott világösszejövetelekre. Majd a cserkészmozgalom ügyvezetőelnöki és országos társelnöki munkakörében folytatta tevékenységét. 1937-ben Pest vármegye népművelésének irányításával bízták meg. 1921-ben hazalátogatott Lévára, ekkor a csehek elfogták, Pozsonyba •••