1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr.

223 Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. (Dél-Pest vm.

f Magyar Élet Pártja) 1896-ban született Kolozsvárott, ősi magyar köznemesi, székely és csángó eredetű családból. Református, nős, miniszteri tanácsos, a „Függetlenség" felelős és főszerkesztője, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke. Középiskoláit a kolozsvári református főgimnáziumban végezte, majd a Ferenc József tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett, a háború után pedig kereskedelmi akadémiai tanfolyamot végzett. A háború kitörésekor, 1914 októberében önként vonult be s mint tüzérmegfigyelőtiszt, majd ütegparancsnokhslyettes az olasz és orosz fronton harcolt, Mackensen parancsnoksága alatt pedig Romániában és Dobrudzsában. Kétszer megsebesült s harctéri magatartásáért több kitüntetésben részesült. Többi között tulajdonosa a Signum Laudisnak a kardokkal, a nagyezüst vitézségi éremnek és a sebesülési éremnek is. A háborút mint tüzérfőhadnagy fejezte be. Az összeomlás után Kolozsvárott szolgált s magatartása miatt a megszálló románok elől menekülnie kellett. Belépett a nemzeti hadseregbe, amelynek keretében több bizalmas beosztásban működött. Mint a budapesti (körzetparancsnokság „T" osztályának sajtóreferense 1921 júliusában szerelt le. A kormányzó 1926-ban vitézzé avatta, később emléklapos tüzérszázadossá nevezte ki. A háború után mint a „Szózat" című fajvédő napilap belső munkatársa kezdte meg pályáját s egy időben a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályának helyettes vezetője is volt. 1922-ben a „Debreceni Újság — Hajduföld" című lap élére került mint felelős szerkesztő s annak idején egyedül követte lapjával a fajvédő ellenzékbe Gömbös Gyulát, akinek legközvetlenebb híveihez és környezetéhez tartozott. Debrecenben igen jelentős szerepet vitt a politikai életben, a városnak ma is választott törvényhatósági bizottsági tagja. Báró Vay László akkori főispán oldalán mint bizalmas híve és munkatársa vezető szerephez juttatta a jobboldali irányzatot a politikai életben. Nagy szerepe volt a Nemzeti Egység Pártja debreceni szervezete kiépítésében és a pártnak törvényhatósági titkára is volt. 1935-ben miniszteri osztálytanácsosi címmel a miniszterelnökség sajtóosztályára került s innen hívta meg 1937 májusában a „Függetlenség" főszerkesztőjéül. 1938 szeptemberéig állt a lap élén, amikor vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, mint a keresztény jobboldali újságírás elismert és neves képviselőjét, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetésére kérte fel. A kormányzó ugyanekkor a miniszteri tanácsosi címet adományozta neki. Mint az Imrédy-kormány sajtófőnöke, korszakalkotó munkát végzett a hetilapok revíziója során a zugsajtó kiirtásával és a sajtókamara előkészítésével. Mint a minisz-