1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Rőder Vilmos

583 mos áramszolgáltató üzem megváltásában, általában a fővárosi üzemek fejlesztésében is. Mint törvényhatósági bizottsági tag már régóta tekintélyes szerepet tölt be a főváros közéletében, 1925 júliusában Budapest székesfőváros főpolgármestere lett és az új fővárosi törvényben ráruházott nagy hatalommal mindig a főváros javára élt. 1926-ban kisebbségben maradt a polgármesterválasztásnál, pártja, a Községi Polgári Párt azonban megerősödött és a fővárosi politika egyik irányítója lett. Budapest idegenforgalmának emelésében és a Balaton-kultusz fejlesztésében nagy érdemeiket szerzett. Megteremtette a Szent István-hét nagy vonzóereje ünnepsorozatát. A katolikus társadalmi mozgalmaknak is tevékeny részese. 1932-ben vonult nyugalomba. A Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának díszelnöke, a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete vezérlőtanácsának tagja, a Baross-Szövetség Hazai Iparpártoló Propaganda Nagy Bizottságának díszelnöke. Érdemei irodalmi munkásságra tekint vissza. Jelentősebb művei: Mechwart-Album, Gödöllő, a király család otthona; Erzsébet királyné Gödöllőn; A városi közüzemek és azok szervezete ; Bécs és Berlin világítási közüzemei; Budapest elektromos telepe. Közgazdasági és városgazdasági kérdésekről sok előadást tartott. Udvari tanácsos, a Ferenc József-rend löva,gja. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkeresztjének a csillaggal és még sok más kitüntetésnek. Fonyód díszpolgára. A felsőháznak megalakulásától kezdve tagja. Rőder Vilmos 1881-ben született Pécsett. Római katolikus, nős, m. kir. titkos tanácsos, nyűg. gyalogsági tábornok és honvédelmi miniszter. Katonai pályára készült és a Ludovika Akadémiát 1899-ben végezte el. Már mint fiatal honvédtisztet a hadiiskolába vezényelték, ahol 1904ben fejezte be tanulmányait. Mint kitűnően minősített tiszt, gyorsan haladt előre. A világháború idején először egy gyaloghadosztálynak, majd később egy hadtestnek, azután pedig egy hadseregcsoportnak volt a vezérkari főnöke az orosz fronton. Az olasz fronton mint az egyik hadtest vezérkari főnöke szolgált. Háború után a honvédség hadműveleti irodájának az élére került. Érdemekben gazdag munkásságának elismeréseképpen már 1923-ban soronkívül tábornokká léptették elő, 1926-ban pedig altábornaggyá nevezték ki. Ekkor már a honvédelmi minisztériumban működött mint csoportfőnök, később pedig a honvédvezérkar főnökének lett a helyettese. 1930-ban elérte a honvédség legmagasabb állását és a vezérkar főnöke lett. Céltudatos munkával készítette elő a katonai egyenjogúság kivívására irányuló legfőbb katonai programmunknak valóraválását. 1933-ban gyalogsági tábornokká nevezték ki és két