1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Kánya Kálmán

571 és amelynek kézzelfogható. eredménye a Felvidék magyarlakta terü­leteinek visszacsatolása és kevéssel később Kárpátalja visszatérése volt. Külügyminisztersége kezdetén nyomban bemutatkozó látogatást tett Rómában, majd elkísérte Gömbös Gyula miniszterelnököt szófiai, konstantinápolyi és ankarai útjára. 1934 decemberében a hirhedt rnar­seiMei ügy népszövetségi tárgyalásán nagy szerepe volt az országot ért alaptalan vád visszautasításában. A tengely-államokkal Kánya Kálmán külügyminisztersége idején erősödött meg az a jó viszony, amely biz­tosította Magyarország helyzetének megszilárdulását. A diplomáciai életben Kánya Kálmán elsőrendű sikerének könyvelték el azt a hármas megállapodást, amely római egyezmény néven ismeretes és amelynek előkészítése érdekében Kánya Kálmán ismételten járt Rómában és Bécsben. Ez a konzultatív egyezmény mind politikai, mind gazdasági tekintetben jelentékeny előnyöket biztosított Magyarországnak. Darányi Kálmán miniszterelnökkel együtt elkísérte Horthy Miklós kormányzót első hivatalos külföldi látogatására, amelyet az olasz király és császár meghívására tett Rómában és Nápolyban. Imrédy Béla miniszterelnökkel együtt résztvett a magyar államfő kiéli és berlini útján és ugyancsak elkísérte Magyarország kormányzóját hiva­talos bécsi és lengyelországi útjára is. A Szudéta-vidék felszabadítása érdekében megindult akcióval egyidejűleg a magyar kormány élénk diplomáciai tevékenységet fejtett ki, hogy békés úton előkészítse a Fel­vidék magyarlakta részeinek visszacsatolását. Kánya Kálmán diplo­máciai munkáját, amelyben első munkatársa kabinetfőnöke — később utóda — Gsáky István gróf volt, már a müncheni négyhatalmi tanács­kozáson siker koronázta, mert a nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy Csehszlovákia magyarlakta részeinek visszacsatolásáról közvetlen tár­gyalásoknak kell megindulni az érdekelt két szomszédország között­Az ország politikai közvéleménye élénk érdeklődéssel tekintett a Komáromba küldött magyar delegáció tanácskozásai elé. Az Imrédy­kormány megbízásából Kánya Kálmán külügyminiszter és Teleki Pál gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetésével indult 1938 októ­ber 9-én a magyar delegáció Révkomáromba, ahol a csehszlovák kar­hatalom tanuja volt annak az egészen szokatlan lelkes tüntetésnek, amellyel Magyarország delegátusait várták. Ez az ünneplés elsősorban Kánya Kálmán és Teleki Pál gróf személyének szólt és a komáromi tárgyalások öt napján át a magyar delegátusok bevonulásakor min­denesetben megismétlődött. 1938 október 13-án a komáromi tárgya­lások eredménytelenül megszakadtak, de Kánya Kálmán kemény követ­kezetességgel, diplomáciai jegyzékeivel folytatta a magyar álláspont érvényesítésére irányuló akcióját, amely alig két hét alatt teljes siker­rel járt és a csehszlovák kormány elfogadta Magyarországnak azt az ajánlatát, hogy Németországot és Olaszországot kérjék fel döntő­bíróul. 1938 november 2-án a döntőbíróság a bécsi Belvedere-palotá­ban egyrészt Kánya Kálmán és Teleki Pál gróf magyar, másrészt Chvalkovszky csehszlovák külügyminiszter és Tiso szlovák miniszter­elnök meghallgatása után úgy ítélkezett, hogy a népi szempontból vitás nyolc területsáv közül hat esetben a magyar álláspontot

Next

/
Oldalképek
Tartalom