1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Jekelfalussy Zoltán - Dr. Juhász Andor

567 bírósághoz, 1892-ben visszakerült szülővárosába, Kassára, ahol 1893-ban tanácsjegyzőként a királyi ítélőtáblához rendelték be. 1895ben a kassai törvényszék bírája, 1898-ban a kassai ítélőtábla elnöki titkára, 1901-ben pedig az ítélőtábla bírája lett. 1906-ban a Kúriához rendelték be kisegítő bírónak, 1911-ben a budapesti törvényszék elnöki székét foglalta el és négy éven át vezette ezt a legnagyobb magyar törvényszéket. Ebben az időben következett be a kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknek beolvasztása a budapesti polgári kir. törvényszékbe, a budapesti központi kir. járásbíróság szervezése, az új polgári perrendtartás és az új ügyviteli szabályok életbeléptetése. 1915-ben a budapesti ítélőtábla elnökévé nevezték ki é<s ebben a tisztében egy évtizeden át működött. Méltósága alapján ugyanakkor tagja lett a főrendiháznak is, amely utolsó érdemleges ülésén, 1918 augusztus 14-én előadása mellett tárgyalta a választójogi javaslatot. Mint kir. ítélőtáblai elnököt 1917^ben az I. osztályú polgári hadi érdemkereszttel, 1924-ben pedig a VI. fizetési csoport jellegével tüntették ki. A proletárdiktatúra alatt 1919 március 28-án állásából elmozdították, majd a terroristák letartóztatták és két héten át a Gyűjtőfogházban túszként fogvatartották. 1925 augusztus havában a m. kir. Kúria elnökévé nevezték ki és ebben a minőségében a bíróság vezetésével járó, valamint törvényhozói teendői mellett főképpen az I. polgári (örökösödési) és a IV. polgári (hiteljogi) tanácsban fejtett ki bírói működést. Tagja a felsőháznak és elnöke a közjogi és a törvénykezési bizottságnak. Megalakulása óta (1931 augusztus) tagja és egyik elnöke a 33-as, most 36-os országos bizottságnak is. A bizottságokban és a felsőház plénumában főként az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A kormányzó 1930-ban a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki. Amidőn 1934 szeptemberében, 70 éves korában nyugalomba vonult, a kormányzó meleghangú kézirat kíséretében teljes elismerésben részesítette és egyúttal a felsőház örökös tagjává nevezte ki. A pestvidéki és szolnoki ügyvédi kamarák dísztagjukká választották. Jogirodalmi működése a polgári igazságszolgáltatás, különösen a bírói szervezet és eljárás, valamint a hiteljog lkérdését érinti. Értekezései, előadásai, évnyitó és ünnepi beszédei részint önállóan, részint különböző jogi szaklapokban és a Jogi Lexikonban jelentek meg. Összegyűjtött beszédeit az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület 1935-beri könyvalakban is kiadta. Az 1911. évi Országos Jogászgyűlésen véleményezője volt „a váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása" címmel kitűzött kérdésnek. Élénk részt vesz a társadalmi életben, különösen a hazafias célú egyesületek működésében. Elnöke a Kassai és. Abauj-Tornavármegyei Egyesületnek, egyik megalapítója és tiszteletbeli elnöke a Felvidéki Egyesületek Szövetségének. A dunamelléki református egyházkerület tanácsbírája. 1939-ben á beruházási hozzájárulás kérdésében végső fokon határozó I. számú Országos Döntőbizottság elnökének nevezték ki.