1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Dr. Herczeg Ferenc

564 gal terjedt el. Nevét ekkor már országszerte ismerték. A Petőfi Társaság 1891-ben, a Kisfaludy Társaság 1903-ban rendes tagjává választotta, 1899-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. A Petőfi Társaság 1903-ban, Bartók Lajos halála után alelnökévé választotta, 1904-ben pedig a Jókai Mór halálával elárvult elnöki székbe emelte. 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja lett. Műveivel hatízben nyert pályadíjat a Magyar Tudományos Akadémián, amelynek ezidőszerint igazgatósági tagja. Háromszor nyerte el a Péczely-féle nagy pályadíjat és háromszor a Vojnits-díjat. A mai magyar irodalom legkiválóbb képviselője, akit többízben jelölteik a Nobel-díjra is. Irodalmi tevékenysége világszerte ismertté tette nevét és munkáinak egy részét német, francia, angol, olasz, lengyel, svéd, spanyol, finn és cseh nyelvre is lefordították. Színművei, amelyekből egyesek példátlan sikert arattak, ismert műsordarabjai a külföldi színházaknak is. írói működésének negyvenedik évfordulóján országszerte megnyilvánult iránta a nemzet szeretete. Szülővárosa 1896-ban szabadelvűpárti programmal országgyűlési képviselőjévé választotta és rövid megszakítással tagja volt a képviselőháznak az összeomlásig. 1901-ben kisebbségben maradt Versecen, de ugyanebben az évben időközi választáson megválasztotta az aradmegyei pécskai kerület és ennek mandátumával volt tagja a képviselőháznak egészen a forradalom kitöréséig. A napi politikától képviselősége idején is távoltartotta magát, jóllehet Tisza István gróf legbensőbb hívei közé tartozott. A Házban csak ritkán szólalt fel, politikai kérdésekben azonban mégis nagy tekintélye volt, amit éles és gúnyos cikkeinek köszönhetett. Az összeomlás után visszavonult a politikai szerepléstől egészen az utóbbi évekig, amikor a revíziós mozgalom élére állt. Mint a Revíziós Liga elnöke, fáradhatatlan munkásságával elévülhetetlen szolgálatokat tett a magyar igazságnak és kiérdemelte a nemzet háláját. A legfelsőbb elismerés többízben fordult személye felé. A kormányzó 1926-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével és a csillaggal tüntette ki, majd 1929-ben a Corvin-láncot adományozta neki, 1933-ban pedig a Magyar Érdemrend nagykeresztjét adományozta részére. Tulajdonosa a Literis et artibus-nak, díszpolgára Budapest székesfővárosnak, Debrecne sz. kir. városnak és Nagycenk nagyközségnek. Nagyobb munkái a következők' Fenn és lenn (1889), Mutamur (1892), Gyurkovics lányok (1893), A dolovai nábob leánya (1895), Szabolcs házassága (1896), Honthy háza (1896), Egy leány története (1899), Idegenek között (1900), Pogányok (1901), Ocskay brigadéros (1901), Balatoni rege (1902), Bizánc (1904), A honszerző (1905), Lélekrablás (1906), Déryné ifiasszony (1907), A kivándorlók (1909), Szerelmesek (1909), Szelek szárnyán (1910), A fehér páva (1911), Éva boszorkány (1912), Álomország (1912), Napváros (1912), Az ezredes (1914), A hét sváb (1916), Az aranyhegedű (1916), A kék róka (1917), Árva László király (1917), Tilla (1918), Az élet kapuja (1919), A fekete lovas (1919), Két arckép (1919), A fogyó hold (1922), A költő és a halál (1922), A holitsi