1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Gróf Bethlen István

551 tért az országba. Bethlen István gróf a fenyegető világpolitikai helyzet kényszerítő hatása alatt ellenállásra adott parancsot és végül kénytelen volt IV. Károlyt kiszolgáltatni a nagyantantnak. A nemzetgyűlés meghozta a Habsburg-ház detronizálásáról hozott törvényt (1921. évi XLVII. t.-c.) és a kormány diplomáciai jegyzékben kötelezte magát, hogy a királykérdést később sem rendezi a nagyhatalmak beleegyezése nélkül. A nemzetgyűlésen megnyilvánult bizalom ellenére Bethlen István a detronizációs törvény kihirdetése után beadta lemondását, de a kormányzó ismét Őt bízta meg kormányalakítással. Az így rekonstruált Bethlen-kormánynak már Klebelsberg Kunó gróf volt a belügyminisztere és ez a kormány legfontosabb feladatának a választójogi javaslat benyújtását tekintette, hogy az első nemzetgyűlés tartamának lejárta előtt már törvényes alapon lehessen elrendelni az új választásokat. A nemzetgyűlés azonban már nem tudta törvényerőre emelni a választójogi javaslatot és 1922 február 16-án Gaal Gaszton elnök menetrendszerű pontossággal befejezettnek nyilvánította a nemzetgyűlés kétesztendős munkáját. Bethlen István alkotmányjogi értekezlet véleményének meghallgatása után rendeleti úton szabályozta a választójogot. 1922 február 23-án megalakult az egységes kormányzópárt Keresztény-Keresztyén, Kisgazda, Földműves és Polgári Párt címmel és május végén egy negyedévig tartó választási küzdelem után megtartott választáson fölényes többséget szerzett. Bethlen István gróf még a második nemzetgyűlés összeülése előtt újjáalakította kormányát és a királykérdés teljes kikapcsolásával az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet szanálására törekedett. Az egységes párt kebelében több mint egy esztendeig vajúdott a fajvédők kiválása és Gömbös Gyula, aki az egységes párt ügyvezető alelnöke volt, 1923 augusztusában hat képviselőtársával együtt ellenzékbe vonult. A földreform végrehajtásánál tapasztalt visszásságok miatt az egységes párt kisgazda csoportja is elégedetlenkedett, de Nagyatádi Szabó Isván, híven Bethlen István grófnak adott szavához, leszerelte a kisgazda képviselőket. Bethlen István a szanálás érdekében külföldi kölcsönt készített elő és ezért Parisban, Londonban és Rómában tárgyalt a nagyhatalmak képviselőivel, hogy a jóvátétel biztosítására lekötött zálogjogot feloldják. A jóvátételi bizottság hozzájárult Bethlen István kéréséhez és ezzel lehetővé tette a népszövetségi kölcsön kibocsátását. Ennek előfeltételét, a szanálási programot, a nemzetgyűlés erőltetett tempóban — még 16 órás ülést is tartottak — a fajvédő szavazatok ellenére elfogadta. Megalakult a Nemzeti Bank és a kormány elkészíttette az 1924—1925. évi aranyköltségvetést és megkezdődhetett a gazdasági rekonstrukció tervszerű munkája. A házszabályok 1924. évi revíziója útján Bethlen István biztosította a parlamenti munka zavartalanságát és Bethlen István megkezdhette a közjogi reformok megvalósítását is; 1925 júniusában a nemzetgyűlés törvénybe iktatta a választójog reformját, utána pedig megkezdte a kormány a főrendiház reformjáuak előkészítését. Bethlen István gróf 1925-ben is megfordult Genfben, hogy a szanálással kapcsolatos kér-