1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Groffits Gábor

526 Groffits Gábor (Gazdasági Akadémiák) 1880-ban született Tótmegyeren, Nyitra vármegyében. Római katolikus, nős, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatója, okleveles mérnök. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi főreáliskolában végezte, utána a József Műegyetemen kitüntetéssel szerezte meg mérnöki oklevelét. Elsőéves egyetemi hallgató karában, 1898-ban, a Matematikai és Fizikai Társulat versenyén a II. Eötvös-díj nyertese lett, 1899-ben, majd 1900-ban pedig az Eigelféle szorgalmi díjat kapta meg. 1902-ben eleget tett katonai szolgálatának, utána a Műegyetem vízépítéstani tanszékén mint kisegítő tanársegéd kezdte meg pályáját. 1904-ben a berlini Charlottenburgi Műegyetem magas- és mélyépítési tanszékének volt tanársegéde, két év múlva pedig Berlinben és Lipcsében mint mérnök, vasbetonvállalatoknál volt alkalmazásban. 1907-ben ő építette meg Magyarország első nagy vasbetonhídját, a garamkövesdi hidat, 1908-ban nevezte ki a földművelésügyi miniszter a keszthelyi gazdasági akadémia rendkívüli tanárává és megbízta a műszaki tanszék vezetésével. A világháború kitörésekor mint tartalékos hadnagy vonult be s az összeomlásig harctéri szolgálatot teljesített, egyízben meg is sebesült. Emléklapos százados, tulajdonosa a többi között a bronz és az ezüst katonai érdeméremnek a kardokkal, a sebesülési éremnek és a Károly-csapatkeresztnek. 1920-ban lett a József Műegyetem magántanára, majd az 1922—23 tanévben a közgazdaságtudományi kar felkérésére a mezőgazdasági építészet előadója volt. 1930-ban nevezték ki a Magyaróvári Gazdasági Akadémia igazgatójává s ugyanebben az évben kapta meg a gazdasági főtanácsosi címet. A felsőházban 1935 óta foglal helyet mint a gazdasági akadémiák által választott felsőházi tag s főként mezőgazdasági technikai és szakoktatási kérdésekkel foglalkozik. A szakirodalomban is érdemeket szerzett. Tanulmányaival megnyerte az 1915—16. évi Kossuth-féle közgazdasági s az 1916—17. évi Mezőssy-féle közgazdasági pályadíjat. 1938-ban jelent meg „Javaslatok szellemi és anyagi erőforrásaink tökéletes kihasználására" című tanulmánya, „Gazdasági építészet" című tankönyve pedig három kiadást ért meg. A „Köztelek" gazdasági építészet rovatának több mint harminc éve vezetője. Tagja Győr-Moson-Pozsony vármegye törvényhatósági bizottságának s Moson-Magyaróvár képviselőtestületének. Élénk részt vesz a megyei életben. 1931-ben ő alapította meg Magyaróvárott- az Ovaria iskolaszövetkezetet, 1919-ben a Keszthelyi Építőiparosok Anyagáru és Építő Szövetkezetét alapította. Tagja az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanácsnak, az Országos Felsőoktatási Tanácsnak, az Országos Közoktatási Tanácsnak, az OMGE igazgató-választmányának, a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek stb.