1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Patay Tibor

495 József-rend lovagkeresztje, a lelkészi érdemkereszt, a Signum Laudis a kardokkal, a Károly-csapatkereszt és a Vöröskereszt-érem. Az összeomlás után újból elfoglalta hittanári állását a győri főreáliskolában, 1920-ban pedig Röjtökmuzsajon plébános lett. 1925 óta soproni várplébános, a soproni társaskáptalan kanonokja és pöki címzetes prépost, a soproni kerület esperese és egyházi tanfelügyelője. 1933-ban a pápa prelátussá nevezte ki. Széleskörű publicisztikai tevékenységet folytat, folyóiratokban, egyházi lapokban és a napisajtóban is sok cikke jelent meg. Tekintélyes szerepet tölt be a város közéletében. Tagja a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak és a kisgyűlésnek, az Emericana soproni konventjének priora és elnöke a keresztényszocialista egyesületnek. A TESz soproni társelnöke, a Katolikus Nőszövetségnek és a Szent Erzsébet Egyesületnek egyházi tanácsosa, a Soproni Sajtóvállalat elnöke. Többízben járt külföldön, Németországban szociológiai tanulmányúton és tanfolyamokon vett részt. Sopron szabad királyi város törvényhatósági bizottsága 1935ben választotta meg felsőházi tagjának. A felsőházban különösen szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozik, több törvényjavaslatnak előadója is volt és a felsőház társadalompolitikai bizottságának is előadója. Dr Patay Tibor (Pest vármegye) 1880-ban született Cekeházán, Abaúj-Torna vármegyében. Református, nos, földbirtokos. A középiskolát Kassán és Budapesten végezte, a jogot a pozsonyi akadémián, a budapesti és kolozsvári egyetemen hallgatta. Államtudományi doktor. Tanulmányait a heidelbergi, müncheni és párisi egyetemen egészítette ki, ahol a legkiválóbb jogi tanárokat hallgatta, Tanulmányainak befejezése óta pestmegyei acsádi családi birtokán gazdálkodik. Jelentős szerepet visz Pest vármegye közéletében, tagja minden számottevő gazdasági és társadalmi egyesületnek. A szövetkezeti eszmének nagy híve és több szövetkezet alapításában vett részt. A háború előtt a Függetlenségi Párt konzervatív szárnyához tartozott. 1917-ben Pest vármegye főispánjának nevezték ki és az összeomlásig állott a vármegye élén. A második nemzetgyűlésben az Egységes Párt programjával az aszódi kerületet képviselte. Főként jogi, közigazgatási és külügyi kérdésekkel foglalkozott és részt vett a felsőházi törvény előkészítésében is. Az 1926. évi országgyűlési képviselő választáson régi kerülete egyhangú mandátummal küldötte a Házba, amelynek szintén munkás tagja volt. Az 1931. évi országgyűlési választásokon nem lépett fel. Azóta főként a gazdálkodásnak él és a vármegyei életben visz élénk szerepet.