1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Botzenhardt János - Dr. Cicatricis Lajos

470 Dr Botzenhardt János (Budapest székesfőváros) 1868-ban született Budapesten. Római katolikus, nős, m. kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte és ott avatták jogi doktorrá, azután megszerezte az ügyvédi cklevelet is. A világháborúban, mint népfelkelő százados a frontmögötti szolgálatban vett részt. Politikával 1896 óta foglalkozik. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1896 óta megszakítás nélkül először választott rendes, utóbb pedig örökös tagja. A függetlenségi és 48-as párthoz tartozott és már kezdettől a keresztény és nemzeti eszmékért küzdött. 1906-ban a koalíciós választáson a budapesti III. kerület függetlenségi és 48-as programmal választotta meg országgyűlési képviselőnek. A Házban általános közérdekű és a közéletet érintő kérdésekkel foglalkozott és felszólalásaiban is csak ez vezette. A főváros törvényhatósági bizottságában is mint a keresztény és nemzeti eszmék előharcosa élénk tevékenységet fejtett ki. Érdemei elismeréséül megkapta a m. kir. kormányfőtanácsosi címet. Régi választókerületének minden társadalmi és politikai megmozdulásában vezető szerepet visz és a III. kerület minden keresztény egyesülete elnökének, majd díszelnökének választotta meg. A felsőházban 1937 óta mint a Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága által választott tagja foglal helyet. Dr Cicatricis Lajos (Csongrád vármegye) 1862-ben született Szentesen. Római katolikus, nős, királyi tanácsos, nyugalmazott főispán, földbirtokos, a Lipót-rend lovagja. Középiskolai tanulmányait Szarvason és Szentesen, a jogot pedig Budapesten végezte és ott avatták a jog és államtudományok doktorává. 1888-ban Csongrád váiranegye szolgálatába lépett, egy év múlva jegyző lett, 1889-ben pedig a csongrádi járás föszolgabírájává választották. 1892-ben főjegyző, 1900-ban pedig Csongrád vármegye alispánja lett. Működése idején Szentesen, a vármegye székhelyén nagyszabású házhely-akciót kezdeményezett, amely valóságos mintája lett az alföldi nagy városok és községek hasonló településeinek. Tisza István gróf 1910-ben főispánná nevezte