1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - A törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Barthos Tivadar - Dr. Beöthy László

465 Barthos Tivadar (Zemplén vármegye) 1871-ben született Sátoraljaújhelyen. Római katolikus, nős, nyűg. álíamtikár, földbirtokos. Középiskoláit Kassán, Budapesten és Sárospatakon végezte. Egyetemi tanulmányainak bevégzése után 1893-ban a m. kir. földművelésügyi minisztériumban nyert alkalmazást. Hosszú szolgálata végén a vadászati főosztály főnöke, majd a vadászati ügyek ko*v mánybiztosa lett. Mint helyettes államtitkár 1925-ben nyugalomba vonult. 1896 óta cs. és kir. kamarás. Tulajdonosa a II. osztályú vaskoronarendnek, a II. osztályú polgári hadiérdemkereszt és a hadiékítményes II. osztályú vörös érdemkereszt jelvényének. Zemplén vármegye törvényhatósági bizottságának örökös tagja, Zemplén vármegye 1927-ben megválasztotta felsőházi póttaggá és 1937 májusában hívták be rendes tagnak. Közgazdasági író, somogy vármegyei född birtokos. Dr Beöthy László (Bihar vármegye) 1860-ban született Hencidán. Római katolikus, nos, belső titkos tanácsos, nyugalmazott kereskedelemügyi miniszter, földbirtokos. A középiskolát Nagyváradon végezte, a jogot Budapesten, Bécsben és Berlinben hallgatta és tanulmányainak befejezése után Bihar vármegye szolgálatába lépett. 1886-ban aljegyzőnek választották, 1890-ben azonban már az országgyűlés képviselőházának tagja volt az élesdi kerület mandátumával és ettől kezdve a politikának szentelte életét. 1893-ban Bihar vármegye és Nagyvárad fő* ispánja lett. Tizenkét éven át töltötte be ezt a tisztséget és nagy érdemeket szerzett a megye és a város fejlesztésében. 1905-ben,. Tisza István első kormányának távozásakor mondott le. A király ekkor a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Rövid ideig csak a megyei életben vett részt, 1910-ben azonban gróf Tisza István hívására elvállalta a hosszúpályi kerület mandátumát. A nemzeti munkapártban csakhamar vezető szerephez jutott. 1911 őszén kereskedelemügyi miniszter lett. Két évig állott a tárca élén és különösen a közlekedés javítása terén alkotott sokat. A király érdemeiért 1912-ben belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1913-ban lemondott miniszteri állásáról és utána főként a munkapárt belső ügyeivel fog-