1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Felsőház - A Felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökösjogú főrendi családok képviselői - Báró Fiáth Miklós dr. - Báró Fiáth Tibor dr.

448 Báró Fiáth Miklós dr 1879-ben született a veszprémvármegyei Aka községben. Római katolikus, nős, nyűg. miniszteri osztályfőnök. A középiskolát a székesfehérvári cisztercita főgimnáziumban végezte, egyetemi tanulmányait pedig Pozsonyban és Kassán és a kolozsvári egyetemen avatták jogi és államtudományi doktorrá. Közpályáját 1904-ben mint tiszteletbeli aljegyző kezdte meg Veszprém vármegye szolgálatában. A vármegye akkori főispánja, Huníkár Dénes, 1906-ban maga mellé vette és mint főispáni titkár szolgált 1909-ig, amikor központi szolgálatra a belügyminisztériumba rendelték be és a kivándorlási osztályra került. Többízben tett nagyobb utakat Euró_ pában a kivándorlási kérdés tanulmányozására és hivatalos kiküldetésben Amerikában is járt. Tevékeny részt vett a kivándorlási törvény végrehajtásában. A tisztviselő-pálya különböző rendfokozatain végighaladva, 1935 januárjában, amikor a kivándorlási osztályt beolvasztották a közigazgatási rendészeti osztályba, megbízták az osztály vezetésével, ugyanennek az évnek májusában pedig a vármegyei és községi osztály vezetését vette át. Tagja a Nemzeti Szövetségnek és a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkeresztjének. Báró Fiáth Tibor dr 1883-ban született Akán, Veszprém vármegyében. Római (katolikus, nős, nagybirtokos. Középiskoláit mint magántanuló végezte és a székesfehérvári cisztercita-gimnáziumban tett érettségi vizsgálatot. Jogi tanulmányait Kassán és Kolozsváron folytatta és 1904-ben avatták az államtudományok doktorává. Miután a es. és kir. 7. huszárezredben önkéntesi évét leszolgálta, beiratkozott a magyaróvári Gazdasági Akadémiára és megszerezte ott is az oklevelet. A világháború kitörésekor bevonult az 1. lovashadosztályhoz mint parancsőrtiszt, majd különböző beosztásokban szolgált és 1918-ban már huszárkapitánnyá nevezték ki. Háborús kitüntetései a Signum Laudis a kardokkal, a német vaskereset és a Károly-osapatkereszt. A kommunizmus idején a vörösök elhurcolták és két hónapot töltött részben a Markóutcai, részben pedig a gyűjtőfogházban. Már 1909-ben kezelte nagybátyja,, Jankovich Bésán József tolnamegyei pusztaapáti ingatlanát, amit később az édesanyja örökölt és azóta is ott gazdálkodik. Tolna Térmegye közéletében 1910 óta vesz részt mint a törvényhatósági