1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vasváry Lajos - Báró Vay László
358 Rövidesen Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának tagja tett, majd a felsőház megalakulásakor az örökös jogú főrendi családok választása alapján felsőházi tag. A mezőgazdasági életben kifejtett élénk és szakszerű munkássága csakhamar vármegyeszerte elismertté tette nevét. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1929ben elnökévé választotta s ezt a tisztségét nyolc éven át a Tiszántúl gazdatársadalmának osztatlan bizalmával minden újabb elnökválasztásnál megtartotta. Kamarai elnöki működése a magyar mezőgazdaság újabb válságos esztendejével esett egybe s a mezőgazdaság nehéz helyzetének és bajainak enyhítésére irányuló törekvéseket a gazdatársadalom iránt érzett meleg szeretettel, odaadó munkássággal és nagy áttekintéssel igen eredményesen szolgálta. Különösen a búza értékesítésének és a gazdaadósságok rendezésének kérdésében fejtett ki az arra rászorult Tiszántúl érdekében áldásos tevékenységet. Közben 1930ban Bihar vármegye, majd 1932-ben Debrecen szabad királyi város és Hajdú vármegye főispánjává nevezték ki, de a Tiszántúl agrárérdekeinek szolgálatában továbbra is változatlan odaadással munkálkodott. Ötévi főispáni működése alatt igen nagy eredményeket ért el a keresztény és nemzeti eszme szolgálatában s a megyei és városi közéletben is általános megbecsülést szerzett. 1937-ben a Kormányzó a földművelésügyi minisztérium adminisztratív államtitkárává nevezte ki s állását mindvégig nagy hozzáértéssel s a szakkörök teljes elismerésére töltötte be. 1938 októberében vitéz Imrédy Béla miniszterelnök miniszterelnökségi államtitkárrá hívta meg s ebben a beosztásban maradt 1939 márciusáig, amikor a Magyar Élet Pártja országos elnökévé választotta. A képviselőházba 1939 februárjában került, amikor időközi választáson a biharnagybajomi kerület választotta meg. Ekkor felsőházi tagságáról leköszönt. Mint a párt orszá_ gos elnöke, kiépítette a párt országos szervezetét, nagy hozzáértéssel irányította az 1939 májusában megtartott általános választásokat, amelyek pártja hatalmas győzelmével végződtek. Maga Debrecen és Bihar vármegye lajstromának listavezetője volt s mindkét helyen mandátumot kapott. Politikai és közgazdasági munkássága mellett nem zárkózott el azoknak a kötelezettségeknek teljesítése elől sem, amelyek egyháza részéről hárultak reá. Még 1917-ben választotta meg a zsákai református egyházközség főgondnokává. 1928-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület egyik világi jegyzője, 1932-ben a csonka Biharmelléki Egyházmegye gondnoka lett, 1933-ban pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoki méltóságába emelték s e minőségében ismét tagja lett a Felsőháznak. Az egyházi életben kifejtett munkásságánál mindenkor a felekezeti béke fenntartására és megóvására volt figyelemmel, ezért más vallásfelekezetek részéről is megbecsülést szerzett. Pályája során több ízben fordult feléje az elismerés. A Kormányzó érdemei elismeréséül 1939 1 márciusában titkos tanácsossá nevezte ki. Tulajdonosa a Magyar Érdemrend középkeresztjének, a német Sasrend s az észt Fehércsillagrend nagykeresztjének s még több más belföldi és külföldi kitüntetésnek.
