1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Tömböly Dénes
347 folytatott s bekapcsolódott szülővárosának közéletébe. Már 1926-ban beválasztották Kiskunfélegyháza képviselőtestületébe s ebben az évben lett az Egységes Párt helyi szervező titkára is. Nagy része volt abban, hogy az 1926. évi választások idején sikerült az ellenzéki politikát szülővárosában megdönteni. 1930 januárjában Kiskunfélegyháza polgármesterévé választották meg. Harminc éves volt, amikor megválasztották s így ő volt az ország legfiatalabb polgármestere. Ugyanekkor tagja lett Pest vármegye törvényhatósági bizottságának is. Hétéves polgármesteri működése alatt sikerült a város költségvetési kiadásait lényegesen csökkentenie és adósság terheit apasztania. 1937-ben köszönt le állásáról, egy évig a Nemzeti Egység Pártjának szervező titkára volt Pest vármegye északi részében, 1939 március elsejétől pedig mint légiforgalmi felügyelő, a budaörsi repülőtéren teljesített képviselővé történt megválasztásáig szolgálatot. A kiskunfélegyházi kerület több mint 60 százalékos szótöbbséggel választotta meg dr. Horváth Zoltán független kisgazdapárti és vitéz Makray Lajos egyesült kereszténypárti jelölttel szemben, ellenjelöltjei az óvadékot is elvesztették. Tagja több fajvédő és jobboldali egyesületnek. Országos társelnöke a Hadirokkantak Nemzeti Szövetségének, tagja a Fajvédő Szövetségnek, a Návay-emlékbizottságnak, a Júniusi Bajtársak Szövetségének s még több jobboldali és fajvédő egyesületnek. Tömböly Dénes (Győr vm., Magyar Élet Pártja) 1898-ban született a vasvármegyei Csánig községben, kisgazda-családból. Evengálikus, nős, okleveles építészmérnök. A középiskolát a soproni evangélikus líceumban végezte s érettségi után bevonult a volt 83. közös gyalogezredhez Bécsben. A tiszti iskola elvégzése után áthelyezték a volt 46. közös gyalogezredhez Gyulafehérvárra s innen ment ki az olasz harctérre. Görztől délre volt állásban, amikor tífusszal kórházba került. 1918 elején ismét az olasz harctéren volt, a Piave mellett a Montellon, majd a Monte Solarolora került. Résztvett a tizedik isonzói csatában, a Piave mellett a Monte Solarolo-i és az 1918 októberi olasz offenzíva harcaiban. A kisezüst és a bronz vitézségi érem tulajdonosa. A leszerelése után a József Műegyetemen folytatta tanulmányait és építészmérnöki oklevelet szerzett. A műegyetemi ifjúságnak éveken keresztül vezetője volt. Sokat foglalkozott diákszervezési és diákszociális kérdésekkel, a végzett ifjúság elhelyezkedési problémáival és a zsidó kérdésnek különösen egyetemi vonatkozásaival. 1926 októberétől Sándy Gyula professzor mellett mint tanársegéd működött, 1938 október 1-én műegyetemi adjunktus lett s képviselővé történt meg-