1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Tömböly Dénes

347 folytatott s bekapcsolódott szülővárosának közéletébe. Már 1926-ban beválasztották Kiskunfélegyháza képviselőtestületébe s ebben az évben lett az Egységes Párt helyi szervező titkára is. Nagy része volt abban, hogy az 1926. évi választások idején sikerült az ellen­zéki politikát szülővárosában megdönteni. 1930 januárjában Kiskun­félegyháza polgármesterévé választották meg. Harminc éves volt, amikor megválasztották s így ő volt az ország legfiatalabb polgár­mestere. Ugyanekkor tagja lett Pest vármegye törvényhatósági bizottságának is. Hétéves polgármesteri működése alatt sikerült a város költségvetési kiadásait lényegesen csökkentenie és adósság terheit apasztania. 1937-ben köszönt le állásáról, egy évig a Nemzeti Egység Pártjának szervező titkára volt Pest vármegye északi részé­ben, 1939 március elsejétől pedig mint légiforgalmi felügyelő, a budaörsi repülőtéren teljesített képviselővé történt megválasztásáig szolgálatot. A kiskunfélegyházi kerület több mint 60 százalékos szó­többséggel választotta meg dr. Horváth Zoltán független kisgazda­párti és vitéz Makray Lajos egyesült kereszténypárti jelölttel szem­ben, ellenjelöltjei az óvadékot is elvesztették. Tagja több fajvédő és jobboldali egyesületnek. Országos társelnöke a Hadirokkantak Nem­zeti Szövetségének, tagja a Fajvédő Szövetségnek, a Návay-emlék­bizottságnak, a Júniusi Bajtársak Szövetségének s még több jobb­oldali és fajvédő egyesületnek. Tömböly Dénes (Győr vm., Magyar Élet Pártja) 1898-ban született a vasvármegyei Csánig községben, kisgazda-családból. Evengálikus, nős, okleveles építészmérnök. A középiskolát a soproni evangélikus líceumban végezte s érettségi után bevonult a volt 83. közös gyalog­ezredhez Bécsben. A tiszti iskola elvégzése után áthelyezték a volt 46. közös gyalogezred­hez Gyulafehérvárra s innen ment ki az olasz harctérre. Görztől délre volt állásban, amikor tífusszal kórházba került. 1918 elején ismét az olasz harctéren volt, a Piave mellett a Montellon, majd a Monte Solarolora került. Résztvett a tizedik isonzói csatában, a Piave mel­lett a Monte Solarolo-i és az 1918 októberi olasz offenzíva harcai­ban. A kisezüst és a bronz vitézségi érem tulajdonosa. A leszerelése után a József Műegyetemen folytatta tanulmányait és építészmér­nöki oklevelet szerzett. A műegyetemi ifjúságnak éveken keresztül vezetője volt. Sokat foglalkozott diákszervezési és diákszociális kér­désekkel, a végzett ifjúság elhelyezkedési problémáival és a zsidó kérdésnek különösen egyetemi vonatkozásaival. 1926 októberétől Sándy Gyula professzor mellett mint tanársegéd működött, 1938 október 1-én műegyetemi adjunktus lett s képviselővé történt meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom