1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Takách-Tolvay József gróf

325 Bélától, másrészt a spartakistáktól Münchenből vezettek az osztrák kommunistákhoz. Ennek a hármas együttesnek ugyanis az volt a célja, hogy Ausztria területén is kikiáltsák a tanácsköztársaságot és hidat vervén Budapest és München között, hatalmas blokkot alkossanak a Dunamedencében. Kun Béla követeléséire Takách-Tolvay grófot hazafias tettéért a bécsi rendőrség letartóztatta és vizsgálatot indított ellene, amelyből csak kilencheti fogság után ideiglenesen helyezték szabadlábra. 1919 augusztusában a magyar kormány bécsi katonai meghatalmazottá nevezte ki, de az év végén az osztrák katonai és munkástanács Ausztria területéről kitiltotta. Ekkor különleges szolgálat teljesítésére Budapestre osztották be. 1920 júniusában Varsóba vezényelték és a lengyel-szovjetorosz hadjárat idején jelen volt augusztus 12-én Varsó ostrománál. 1921 januárjában mint követségi tanácsos az újonnan felállított bukaresti követségre került és 1925 novemberéig maradt ott. Budapestre visszatérve, mint altábornagyot a vegyesdandárparancsnoksághoz, később a főparancsnoksághoz osztották be és 1929-ben szolgálati éveinek kitöltése folytán nyugállományba vonult. 1929 végén mint társelnök bekapcsolódott az Országos Frontharcos Szövetség szervezési mozgalmába és később a kormányzó által is megerősített országos elnök lett. Ebben a minőségében kiépítette a bajtársi kapcsolatokat az osztrák, német, bolgár, angol, olasz ás francia frontharcosokkal, 1931-ben a Frontharcosok Egyesült Nemzeti Pártjának programjával a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjának választották meg és mint ilyen, különböző szakbizottságokban szerepelt. Számos sport-, társadalmi és ifjúsági egyesület vezetőségében foglal helyet. 1934-ben szülőföldje, Celldömölk díszpolgárnak választotta meg. Az 1935. évi általános választások alkalmával a pestkörnyéki és a szentgotthárdi választókerületben NEP-programmal szerzett mandátumot, de az utóbbit tartotta meg. A képviselőházban a véderőbizottság elnöke volt. Már fiatalkorában beutazta egész Európát és Afrika egy részét. Az összes világnyelveken és más nyelveken isi beszél. Kitüntetései a következők: a II. oszt. magyar érdemkereszt a csillaggal, a hadiékítményes és kardokkal díszített Lipót-rend lovagkeresztje, a hadiékítményes és kardokkal díszített III. oszt. Vaskoronarend lovagkeresztje, a hadiékítményes és kardokkal díszített III. oszt. katonai érdemkereszt. Tulajdonosa a vitézségi érem szalagján adományozott, kardokkal díszített legfelsőbb elismerésnek, a piros szalagon adományozott legfelsőbb elismerésnek, a Károly-csapatkeresztnek, a háborús emlékéremnek, a jubileumi emlékkeresztnek, az 1913—14. évi emlékkeresztnek, a II. oszt. tiszti szolgálati jelvénynek, a német II. oszt. Vaskeresztnek, az olasz királyi és császári Korona-rend nagykeresztjének, az osztrák I. oszt. Érdemkeresztnek, a kardokkal díszített osztrák háborús emlékéremnek, az I. oszt. német Vöröskereszt-rendnek, a szász királyi Albert Lovagrend középkeresztjének a kardokkal és a német I. oszt. olimpiai díszjelvénynek. A most összeült képviselőházban is ő tölti be a véderőbizottság elnöki tisztét.