1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Simon Ferenc

304 Nemzeti Szövetségében és az Elektrotechnikai Egyesületben. Az egyházi életben is kivette részét, a budapesti Kálvintéri Református Egyházközség presbitere. 1930-ban megvált a gyár vezetésiétől, mérnöki irodáját is feloszlatta és fejérmegyei agárdi birtokán a mezőgazdálkodást választotta újabb munkaterületéül. Ekkor végezte el a közgazdasági tudományegyetem mezőgazdasági fakultását. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta a falusi lakosság gazdasági, kulturális, egészségügyi és szociális problémáit. Minden alkalommal hangoztatta a falu társadalmi és gazdasági felemlésének szükségességét és célravezető útként a gazdakörök megszervezését. A racionalizálási bizottságban sok előadást tartott, állathízlalásról és a többtermelésről. Gárdonyban Zöldkereszt egészségvédelmi szolgálatot szervezett és résztvett a Velencetóvidék fürdőinek és falvainak felvirágoztatásában. Elnöke a Velencetavi Országos Szövetségnek, főgondnoka a Gárdonyi Református Egyháznak, társelnöke az Agárdi Fürdő és Sportegyesületnek. Megszervezte az egész vármegyében a háziipar és népművészet újjáélesztését, felkarolását és értékesítését. 1938-ban megalakította a Gárdonyi Gazdakört, melynek elnöke. Megalapítója és társelnöke a Fejérmegyei Gazdák Nemzeti Szövetségének, elnöke a Fej érmegyei Központi Járási Mezőgazdasági Bizottságnak, tagja a Vármegyei Közjóléti Bizottságnak és a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának. Beszél németül, franciául és angolul. 1938-ban időközi választáson fellépett a lovasberényi kerületben, de akkor Hubay Kálmánnal szemben kisebbségben maradt. Simon Ferenc (Adony, Magyar Élet Pártja) 1893-ban született Adonyban. Római katolikus, nős, kisbirtokos. Hat elemi iskolát végzett szülőfalujában s utána a szülői házban földműveléssel foglalkozott, de a közügyek iránt mindig érdeklődést tanúsított. A világháború kitörésekor bevonult a budapesti volt 10. közös tüzérezredhez s 1915 októberétől 1918 júliusáig az orosz, a reumán és az olasz harctéren teljesített szolgálatot. 1918 derekán a piávéi offenzívánál hét helyen megsebesült s az összeomlásig kórházban volt. Mint tüzérszakaszvezető szerelt le, a kisezüst és iá bronz, vitézségi érem, a sebesülési érem és a Károlycsapatkereszt tulajdonosa. Leszerelés után egy ideig a szülői háznál gazdálkodott, majd önállósította magát s ma nyolc magyar hold saját földjén kívül tízholdas bérlete is van. Mint a legeltetési társulat