1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Sigray István

303 Sigray István (Székesfehérvári járás, Magyar Élet Pártja) 1888-ban született Budapesten. Református, nős, okleveles gépászmérnök. Ősrégi szepesvármegyei családból származik, Sigra községben a ma is fennálló templomot 1248-ban építette őse, Sigray János. A család 1733-ban költözött Pest vármegyébe s itt és Fejér vármegyében birtokot szerzett. A család nemességét Szabolcs vármegyében 1730-ban, Pest vármegyében 1736ban, Fejér vármegyében 1818-ban hirdették ki. Középiskolái elvégzése után a József Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1907-ben a MÁV gépgyárhoz, majd a Ganz Elektromosművekhez került. 1909-ben nagyobb európai tanulmányútra indult, s ekkor a nagy német és angol gyárakban főként a vizi, a gőz- és az elektromos eentrálék építését tanulmányozta. Külföldi útjáról hazatérve, 1910-ben a műegyetem fizikai tanszékén Wittmann professzor első tanársegédje lett. 1911-ben a Telefongyár főmérnöke volt s a gyár műszaki irodáját és az üzemorganizáeiót vezette. 1912-ben a berlini Deutsche Telephonwerke vállalatnál működött és a berlini kereskedelmi főiskola rendkívüli hallgatója volt. 1913—1914ben a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából beutazta az Északamerikai Egyesült Államokat, s az elektromosságnak a mezőgazdaságban való felhasználását tanulmányozta. Később a kereskedelemügyi miniszter megbízásából a tudományos üzemvezetést tanulmányozta s mint első magyar mérnök dolgozott F. W. Taylor gyárában, Philadelphiában. Bostonban a Harward egyetemet látogatta. Beutazta Mexikót, Kaliforniát, Kanadát a mezőgazdálkodás és a nagy öntözőtelepek tanulmányozása céljából s később hasonló okból a spanyolországi, egyiptomi és olaszországi öntöző műveket kereste fel. Foglalkozott a kivándorolt magyarok szociális és anyagi ügyeinek megismerésével s a visszatelepítés lehetőségével és módszereivel. 1914-ben az egyik legnagyobb lőszergyár új osztályait szervezte meg. Katonai szolgálatra is hadiüzemhez osztották be. 1918-ban törvényszéki hitesszakértőnek nevezték ki, majd Erdély gazdasági újjáépítésénél Ugrón Gábor királyi biztos mellett, mint műszaki vezető működött a román megszállásig. 1919-ben megalapította a Martin és Sigrai Rt. műszergyárat, amely saját konstrukciójú precíziós műszereket gyártott s ezzel (megalapozta a magyar műszeripart. A kis műhelyből 150 munkást foglalkoztató gyárat fejlesztett és egész Európába megszervezte a kivitelt. Űttörő konstrukcióit az olasz elektromos vasutaknál használták fel. Emellett elektrotechnikai vállalatot is alapított. Mint szakértő, résztvett a vidék elektrifikálásánál. Ö szervezte meg a Nagykunsági Villamossági Szövetkezetet, amely az első egyedül községekből alakult ilyen szövetkezet volt. Nevéhez fűződik a Veszprémmegyei Villamossági Szövetkezet megszervezése is. Buzgón tevékenykedett a Mérnökök