1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Roszner István báró

298 lános választások idején kapcsolódott az országos politikába, amikor a sajószentpéteri kerület a Nemzeti Egység Pártja programjával képviselőjévé választotta. Az övé volt a legnagyobb szótöbbségű mandátum, a kerület 9500 szótöbbséggel választotta meg, a radikális párti jelölttel szemben. A költségvetési vitákban és szakjavaslatok tárgyalásán többször felszólalt, ismételten volt előadó is. Vitéz Roszner István báró (Vasvár, Magyar Élet Pártja) 1896-ban született Máramaros&zigeten. Római katolikus, nős, földbirtokos, aranysarkantyús vitéz. Atyja, néhai Roszner Ervin báró, fiumei kormányzó, a király személye körüli miniszter volt. A gimnáziumot Budapesten végezte, majd a fiumei haditengerészeti akadémiára vétette fel magát, ahonnan harmadévre a lovasság iránt érzett vonzódása miatt átlépett a weisskircheni, illetve mödlingi katonaiskolába. Mint zászlós, a volt 13. közös jászkun huszárezred kötelékében 1915 tavaszán került a harctérre. A bukovinai offenzívában csakhamar kitüntette magát s előléptették hadnaggyá. Könynyebben megsebesült, majd gránátnyomást kapott, de nem hagyta el a frontot, később azonban, amikor a czartorijskii téli csatában vízbe fagyott, kórházba került. 1916 elején Kecskeméten a kiképző század parancsnoka lett, majd ismét a frontra került s végigküzdötte a Brusilow elleni wolhíniai harcokat. Ezeknek egyik utolsó csatájában Szelwol-swiniuchinál, amikor hadosztályának már csak töredéke maradt meg, önként jelentkező huszárokkal rátört az ellenségre. Vállalkozása sikerrel járt, de a kézitusában súlyosan megsebesült s ballábát tőből amputálni kellett. I. Ferenc József táviratilag tüntette ki a Katonai Érdemkereszttel haditettéért, a német parancsnokságtól pedig a vaskeresztet kapta. IV. Károly király a koronázáskor aranysarkantyús vitézzé avatta. A katonai pályától megvált s visszavonult atyja telekesi birtokára, ahol csak a gazdálkodásnak és gazdasági tanulmányainak élt. Birtokát a bolsevizmus idején kommünizálták, a néphangulat nyomására azonban kezében hagyták a gazdaság vezetését. Részt vett az ellenforradalom szervezésében, amiért fogságba került, sőt halálra is ítélték, de a kommün bukása megmentette életét. Önkéntesekből toborzott karhatalommal végrehajtotta a Hegyháton a tisztogató munkát, majd csatlakozott a közben megalakult nyugatmagyarországi Lehár-hadtesthez. A Kormányzó 1922-ben vitézzé avatta s atyja ekkor telekesi birtokából a 320 holdas pálpusztai részt mint vitéai birtokot ajánlotta fel fiának. Azóta saját gazdaságát vezeti, melyet elismert mintabirtokká fejlesztett. Mint'gyakorlati növénynemesítő, országos hírnévre tett