1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Quirin Leó

288 előbb a Magyar Érdemrend középkeresztját adományozta neki a csillaggal, majd titkos tanácsossá nevezte ki. Örökös tagja Gömör vármegye törvényhatósági bizottságának, tagja a kisgyülésnek. Elnöke a Budapesti Gömörmegyei Egyesületnek és a Gömör-Borsód-Abaújmegyei Agarász Egyletnek, tagja a Kivándorlási Tanácsnak, az Országos Gazdasági Munkáspénzttár igazgatóságának, alelnöke a Felvidéki Egyesületek Szövetségének és tagja a Gazdák Biztosító Szövetkezete központi választmányának. Dr Quirin Leó (Ózd, Magyar Élet Pártja) 1878-ban született Dillingenben, Németországban. Római katolikus, nős, a RimamuránySalgótarjáni Vasmű rt. műszaki vezérigazgatója, bányaügyi főtanácsos. Családja a németországi Saar-vidékrőli származik, ahol nagyatyja vasgyári gondnok volt. Édesapja, néhai Quirin Lajos, 1893-ban költözött Magyarországra s a Rimamurány-iSalgótarjáni Vasmű rt. borsodnádasdi lemezgyárának volt igazgatója. A középiskolát az egri cisztercia gimnáziumban végezte, majd a Selmecbányái főiskolán vaskohómérnöki, a budapesti tudományegyetemen pedig vegyésztudori oklevelet szerzett s 1900-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt. szolgálatába lépett. Mint műszaki gyakornok kezdte meg pályáját a likéri vasolvasztó telepen, majd fokozatos előlépés után 1907-ben az újonnan épülő ózdi nagyolvasztó építéséhez és üzembehelyezéséhez nevezték ki főmérnökké. 1912-ben mint kóhóigazgató az ózdi vasolvasztók hivatalfőnöke volt, 1926-ban pedig berendelték a részvénytársaság budapesti központjába s itt dolgozott 1934-ig, amikor mint központi műszaki igazgatót megbízták a társulat valamennyi bánya-, kohó- és gyári üzemének műszaki vezetésével. 1938.óta a társulat műszaki vezérigazgatója. A vaskohászat, kémia, bányászat s az ezzel kapcsolatos tudományok terén ismert neve van, a hazai vasipar fejlesztésével és korszerűsítésével összefüggésben több ízben volt németországi, franciaországi és lengyelországi vases bányaművekben hivatalos kiküldetésben. A vaskohászat és a kémia irodalmát sok cikkel és tanulmánnyal gyarapította s tudományos munkássága mellett állandóan foglalkozik a nehéziparral kapcsolatos kérdésekkel, a magyar bánya- és kohóipar fejlesztésével, de a munkásszociális és népjóléti kérdésekkel is. A világháborúban mint népfölkelő főhadnagy vett részt a volt 10. miskolci népfölkelő ezred kötelékében. Résztvett 1914-ben a lembergi csatában s ugyanebben az évben a kárpáti ütközetekben. Háborús kitüntetése a Signum Laudis, a vitézségi érem szalagján. Elnöke a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének. Két cikluson át alelnöke volt a budapesti Mérnöki Kamarának s az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. Tulajdonosa a Szent Sir lovagrendnek.