1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Piukovich József

283 cseheket abcugolva. Ekkor 19 napi vizsgálati fogság után hatheti börtönbüntetésre ítélték. Egyik érsekújvári beszédéért 14 napra csukták be Nyitrán, mert a magyar igazságot követelte. Számos gazdasági és kulturális egyesületnek országos vezetőségi tagja. A felszabadulás után Nyítra és Pozsony vármegye törvényhatósági bizottságának lett a tagja, gazdasági egyesületi alelnök és a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara alelnöke. A kormányzó 1939 márciusában a magyar kisebbség, érdekében végzett munkájáért az arany érdemkereszttel tüntette ki! Az új országgyűlésen, mint a képviselőház meghívott tagja foglal helyet. Dr Piukovich József (Tokajhegyalja, Magyar Élet Pártja) 1895-ben született Bácsalmáson. Római katolikus, nős, nyugalmazott gazdasági felügyelő, Pest vármegye tb. főszolgabírája. Régi nemesi családból származik, amely 1741-ben kapott magyar nemességet. Középiskolai tanulmányait Baján, Újvidéken és Rozsnyón végezte, jogot Kassán és Budapesten tanult s az utóbbi helyen szerezte meg az államtudományi tudorságot is. A világháború kitörésekor a volt 1. tiroli császárvadász ezredhez vonult be, majd a volt kolozsvári 51. közös gyalogezred kötelékében a szerb fronton, az olasz háború kitörése után pedig az olasz fronton harcolt 1918 márciusáig. A III. oszt. katonai érdemkereszt, az ezüst és a bronz Signum Laudis és a bronz vitézségi érem tulajdonosa. Egyszer sebesült. Emléklapos százados. A kommunizmus után mint közigazgatási gyakornok Pest vármegye szolgálatába lépett s 1927-ben tb. főszolgabíró lett. 1934-ben a földművelésügyi minisztérium gazdasági felügyelő karába került. A magyar zöldmező-mozgalom egyik megteremtője. Az Országos Zöldmező-Szövetség 1936-ban ügyvezető-alelnökének, 1939 júliusban pedig ügyvezető-elnökének választotta. Képviselővé történt megválasztásakor, mint gazdasági felügyelő nyugalomba vonult. 1923 óta rendszeres külföldi tanulmányutakat tett Európában. Az önkormányzati közigazgatás és a zöldmező-mozgalom körébe tartozó legelőgazdálkodást hosszabb ideig tanulmányozta Angliában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Dániában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban, Lengyelországban' és Svájcban. Az Alföldi Zöldmező-Szövetség képviseletében 1937-ben résztvett az angliai IV. nemzetközi zöldmező-kongresszuson, s az ugyanebben az esztendőben Berlinben megtartott nemzetközi tejgazdasági kongresszuson is. Mindkét helyen angol- és németnyelvű előadásokat tartott. Széleskörű közigazgatási és agrárpolitikai irodalmi munkásságot folytat. Nagyobb önálló munkái: „A föld és a