1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Péchy László

281 kiépült szervezetét. A kommunizmus után a Peidl-kormány belügyminisztere volt, majd Huszár Károly koncentrációs kormányában népjóléti és munkaügyi miniszter lett, de 1919 végén pártja úgy határozott, hogy a szociáldemokraták kötelesek kilépni a kormányból és a párt passzivitásba yonult a nenzetgyűlési választásokon is. A második nemzetgyűlésen a dorogi választókerületet képviselte, de az 1927. évi országgyűlés óta a főváros északi kerületének mandátumával foglal helyet a Házban. Mint a szociáldemokrata párt vezérszónoka éleshangú felszólalásaival sokszor keltett vihart. A párt parlamenti csoportjának a vezetője. Tagja a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség végrehajtóbizottságának és a magyar szakszervezetek állandó képviselője Genfben a Nemzetközi Munkaügyi konferenciákon. Tagja a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsának. Számos külföldi nemzetközi szakszervezeti kongresszuson vett részt. Irodalmilag a Népszavában és a szakszervezetek lapjaiban működik, népszerű füzeteket és röpiratokat is írt. Tagja a székesfőváros törvényhatósági bizottságának és elnöke a szociáldemokrata párt fővárosi csoportjának. Az Országos Társadalombiztosító Intézet elnökségének és igazgatóságának, valamint a Kivándorlási Tanácsnak tagja. Helyet foglal az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetben is. Péchy László (Szatmár-Ugocsa-Bereg vm., Magyar Élet Pártja) 1877-ben született Budapesten. Református, földbirtokos, nyugalmazott főispán, cs. és kir. kamarás. Egyetemi tanulmányait Strassburgban és Budapesten végezte, az államtudományi államvizsgát a budapesti tudományegyetemen tette le. Közpályáját 1897-ben Szatmár vármegye szolgálatában kezdte meg. 1904-ben helyettes főszolgabíró lett, 1906-ban pedig előbb a szinérváraljai, később a mátészalkai járás főszolgabírajának választották meg. 1917-ben nyugdíjaztatta magát s birtokára ment gazdálkodni. 1920-ban, amikor a vármegye felszabadult a román megszállás alól, főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztossá nevezték ki s még ebben az évben Szatmár és Ugocsa vármegye főispánja lett. 1922-ben Bereg vármegye főispánjává is kinevezték, majd a csonka Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyesített vármegyék élére került. Tizenegyévi politikai és társadalmi érdemekben gazdag munkásság után 1931-ben nyugalomba vonult, ugyanakkor fellépett a mátészalkai (kerületben, amely az Egységes Párt programjával túlnyomó többséggel választotta meg a kisgazdapárti ellenjelölttel szemben. Az országgyűlésnek egyik tekintélyes tagja volt s nagy szerepet vitt a párt életében is. 1935-ben régi kerülete újból megválasztotta nemzeti egység párti programmal s