1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Peyer Károly

280 uradalmaknak s az egyházmegyei alapítványoknak, jogtanácsosa az Egyházmegyei Takarékpénztár Részvénytársaságnak, a Budai Szent Ferenc-rendi tartománynak és több kereskedelmi vállalatnak. A forradalom idején az egri földműves olvasókörökben szerzett nagy népszerűségével Egerben és környékén földművespártot szervezett, amiért a bolsevizmus alatt letartóztatták s as egri ügyészség börtönében, majd Budapesten a Markó-utcai fogházban heteken át fogva tartották. Az alkotmányos viszonyok helyreállta után ő szervezte meg az európai hírű egri szegénygondozást és azóta is vezető szerepet visz minden jótékonysági és szociális mozgalomban. 1931-ben az egri kerület a keresztény gazdasági párt programjával választotta meg képviselőjének, rövidesen azonban kivált a pártból s mint pártonkívüli az ellenzéki padokban osztatlan elismerést és megbecsülést szerzett működésével. Amikor Sztranyavszky Sándor és társai 1938 végén kiváltak a Nemzeti Egység Pártjából és a párt átalakult, 1939. év tavaszán belépett a Magyar Élet Pártjába. Tagja volt éveken át a 33-as országos bizottságnak is. Különösen gazdasági kérdésekkel foglalkozott, több beszédet mondott a szőlősgazdák érdekében, a szesztermelés és gazdasági szakoktatás ügyében. Elnöke a százéves Egri Kaszinónak, az Egri Ügyvédi Kamarának, az egri római katolikus egyházközségnek. Tagja Heves vármegye kisgyűlésének, az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak, a Gazdasági Szakoktatási Tanácsnak, a Borgazdasági Tanácsnak, a Nemzeti Önállósítási Tanácsnak és az Országos Mezőgazdasági Kamarának, amelynek működésében szintén élénk részt vesz. Peyer Károly (Budapest II., Szociáldemokrata Párt) 1881-ben született Városlődön. Római katolikus, nős, a Magyarországi Szakszervezeti Tanács főtitkára. Pécsett a főreáliskola négy osztályát végezte el, utána szülei géplakatostanoncnak adták. Budapesti gépgyárakban dolgozott és mint bizalmi férfiú, később pedig mint a Vas- és Fémmunkások Szövetségének titkára tevékeny résztvett a munkásmozgalmakban. 1906-ban az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár tisztviselője, majd a Vas- és Fémmunkások Szövetségének titkára lett, 1911-ben pedig a Szakszervezeti Tanács választotta meg titkárának. A világháborúban, mint a komáromi 6. vártüzérezred közlegénye, több mint három évig harcolt a szerb és orosz harctereken. Résztvett a kárpáti harcokban is és 1917 végén betegsége miatt tért vissza a frontról. A szociáldemokrata pártmozgalomban hosszú idők óta vezetőszerepet vitt és régóta tagja a pártvezetőségnek. Ő teremtette meg a bányamunkások erősen