1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Nyiry István - Oláh György

271 hallgatott. Az 1920-as évek elején résztvett a nyugatmagyarországi fölkelésben és Pinkafőnél vitéz Endre László rohamcsapatának tagja volt. 1924-ben lépett a hírlapírói pályára s először a Magyarság, majd az Uj Magyarság kötelékében fejtett ki hírlapírói, publicisztikai és szépirodalmi működést. Egyike a legkiválóbban képzett, a legszorgalmasabb és legtermékenyebb újságíróknak. Korán bekapcsolódott a politikai mozgalmakba, s mindvégig a nacionalista, haladó szellemű ifjúság vezetői között szerepelt. Résztvett az ébredő magyarok mozgalmaiban is. Többszáz vezércikke és tanulmánya jelent meg a Magyarság, később az Uj Magyarság hasábjain, valamint magyar és külföldi folyóiratokban. 1925—26-ban a kárpátaljai ruszin és szlovák politikai mozgalmak vezéreit kereste fel, majd külföldi tanulmányútjai során járt Mussolini és Hitler több vezetőemberénél, s 1938 februárjában Goga Octaviánt és Codreanut, a Vasgárda egykori vezérét kereste fel lapja megbízásából. A velük folytatott beszélgetés- és közvetlen benyomások alapján feltűnést keltő riportokat, politikai portrékat, tudósításokat és politikai helyzetképeket írt. A húszas évek közepétől kezdve sűrűn jelentek meg könyvalakban is önálló munkái és politikai tanulmányai. 1926-ban jelent meg a Magyar Irodalmi Társaság kiadásában a „.Görögtűz" című regénye, ugyancsak 1926-ban a „Jajkiáltás a ruténföldről" című politikai tanulmánya, 1929-ben „Hárommilliós koldus" című szociálpolitikai tanulmánya a magyar falusi szegénységről, 1931-ben „Lázadás a Tiszánál" című regényes korrajza, majd 1935-ben „Órvezetőből diktátor" című könyvében Hitler Adolf pályafutását írta meg. Folytatásban jelent meg Pilsudszky marsallról írott életrajza, továbbá a kommün torzfiguráiról írott szatírája, emellett számos novellát, politikai és társadalmi riportot is írt. 1929 őszén több társával együtt megalakította a „Wesselényi Reformklub"-ot, melynek működését azonban jobboldali radikális reformeszméi miatt az akkori kormány hathónap után felfüggesztette. Az újságírói hivatással összefüggő tanulmányutam kívül többször beutazta Német- és Lengyelországot, Romániát, Olaszországot, volt a balti államokban, Finnországban, Portugáliában és más európai államokban is, több nyelvet elsajátított, beható néprajzi, politikai és szociálpolitikai tanulmányokat folytatott. Az Imrédykormány idején lépett be a Magyar Élet Pártjába és a Magyar Élet Mozgalmába, melynek egyik odaadó tevékeny tagja. 1938 őszén megalapította az „Egyedül vagyunk" című nemzetpolitikai havi folyóiratot, mely a Széchenyi reformeszmék korszerű szellemében hirdeti a magyarság faji és szellemi megújhodásának szükségességét, s melynek hasábjain a magyar szellemi élet, faji és nemzeti törekvések vezetői gyakran szólalnak meg. 1939 nyarán Hitler Adolf vezér és kancellár a németbirodalmi Sasrend középkeresztjét adományozta számára. . \