1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Miskolczy Hugó dr.
261 szerkesztőségből s megalapította az Űj Magyarság politikai napilapot, amelynek főszerkesztője lett. Az 1935-ös általános választáson pártonkívüli programmal a nagykőrösi kerület választotta meg képviselőjének. Kerülete mezőgazdasági kultúrájának emelésén odaadóan fáradozott, mint ahogy általában az agrárkérdések, az agrárdemoikrácia és a földbirtokpolitika kérdései mind képviselői munkásságán, mind publicisztikai tevékenységén jellegzetesen húzódnak végig. Valójában ő volt az első falukutató, aki az 1920-as évek elején vezércikkeiben, a Dunántúli levelek és a Törvényhatósági tudósítások című cikksorozatában a közvélemény figyelmét első ízben terelte a magyar parasztság, a magyar falu szociális, egészségügyi, társadalmi és gazdasági kérdései felé. Az elmúlt ciklusban több kiemelkedő jelentőségű beszédet mondott. Az első Imrédy-kormány lemondása után pártonkívüli jobboldali elvbarátaival együtt belépett a kormánypártba s az 1939. évi általános választások során régi kerülete nagy szótöbbséggel ismét megválasztotta. Tulajdonosa a német Sas-:rend nagykeresztjének, amelyet Hitler vezér és kancellár 1939. évben adományozott számára. Vitéz Miskolczy Hugó dr (Nagyléta, Magyar Élet Pártja) 1886-ban született Feketegyörös községben, Bihar vármegyében. Református, nős, nyugalmazott főszolgabíró. Családja a Miskouc-nemzet"ségből származik, amely Miskolc városát alapította. Anyai dédapja, Balázsházy János, egyike volt az első magyar közgazdászoknak és a Magyar Tudományos Akadémia alapítói közé tartozott. A középiskolát és az egyetemet Nagyváradon, Budapesten és Kolozsvárott végezte s 1909-ben Bihar vármegye szolgálatába lépett. A mozgósításkor harctéri szolgálatra jelentkezett s a szerb harctéren egy cseh ezred árulása következtében hadifogságba került. Egyévi fogság után az albán havasokon keresztül Olaszországba vitték és két év múlva mint csererokkant került haza. A kormányzó a harctéren szerzett érdemeiért, mint tartalékos főhadnagyot avatta vitézzé. 1922-ben csonka Bihar vármegyében a székelyhídi járás főszolgabírájává választották s itt működött 1935 tavaszáig, amikor a nagyléta' kerületben képviselővé választották. A képviselőházban és a pártban, mint a vidéki közigazgatási élet ismerője fejtett ki élénk tevékenységet. A képviselőház egyik jegyzője volt. Elnöke a Vidéki Középmaíimok Export Egyesületének. Kerülete több mint háromezer szótöbbséggel választotta meg kisgazdapárti jelölttel szemben.