1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.
Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Mezey Lajos
259 tagja a Nemzetpolitikai Társaságnak, tagja az Erdélyi Férfiak Egyesületének s a Magyar-Székely Egyesületnek. Irodalmi működésének főbb termékei: „Az autonóm Erdély" (1936, Pécsi Egyetemi Nyomda kiadása), amely egyike a legkiválóbb történetpolitikai szakmunkáknak. Sok cikke és tanulmánya jelent meg a Magyar Kisebbségben (Lúgos), a Magyarság Tudományban (Budapest), a Hitelben (Kolozsvár) és a Vodfc und Reich-ben (Berlin). Az erdélyi kérdésről 1935-ben figyelemre méltó előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. Dr Mezey Lajos (Kunszentmárton, Magyar Élet Pártja) 1891-ben "született Kunszentmártonban. Római katolikus, nőtlen, ügyvéd, kormányfőtanácsos. Atyja és nagyatyja jeles egyházi zeneszerző volt. A középiskolát Szentesen végezte, a jogi és államtudományi doktori diplomát a budapesti egyetemen szerezte meg, itt tette le az ügyvédi és bírói vizsgát is. A világháborút a mozgósítástól végigküzdötte és több kitüntetést is kapott. 1917 tavaszán, a tizedik Isonzó-csatában sebesülten olasz fogságba került, ahonnan csak a kommün bukása után szabadult. Fogsága idején megtanult olaszul, tanulmányozta a magyar-olasz történeti és kulturális kapcsolatokat, a nyugati államok berendezkedését és gyarapította művészettörténeti ismereteit. Szabadulása után beutazta úgyszólván egész Európát. Vármegyéje és szűkebb hazája életében fiatal ügyvéd kora óta élénken részt vesz. A fővárosi lapokban az alföldi problémák első szószólójaként jelent meg cikksorozataival. Szolnok vármegye annak idején az ő indítványára foglalt állást a duna-tiszaközi csatorna megépítésének szükségessége mellett. Az Alföldnek hajózható és öntözőcsatorna-hálózattal leendő ellátására irányuló munkásságát az ország legnagyobb ármentesítő társulata, a Körös-Tisza-Maros Belvízszabályozó Társulat azzal ismerte el, hogy évekkel ezelőtt előbb választmányi tagjai sorába, majd az alelnöki méltóságba emelte. Már egyetemi hallgató korában feltűnt írói készségével. Országos érdeklődést keltett a „Vérz ő Alföld" című ta nulmán ysorozata . Nagyobb cikksorozatban foglalkozott a finn és norvég közigazgatással, az „Istenek lovagjai" című munkájában ősmagyar és reneszánszkori magyar történeti eseményeket dolgozott föl. Az országos politikai életbe 1933-ban kapcsolódott be, amikor időközi választáson első ízben választotta meg egységespárti programmal a kunszentmártoni kerület, amelyet azóta állandóan képvisel. Különösen igazságügyi, közjogi és gazdaságpolitikai kérdésekkai foglalkozott. A sajtónovellának és a házszabályrevíziónak ő volt az előadója. Tagja a Kúria ügyvédi tanácsának, elnöke a mentelmi bizottságnak. A Kormányzó közéleti érdemei elismeréséül 1939 tavaszán körmáriyfőtanácsosi címmel tüntette ki.
