1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Meskó Zoltán

257 s mindig segítségére volt a környék lakosainak, akik ügyes-bajos dolgaikban hozzá fordultak. Az 1931. évi választáson a garbócbogdányi kerület kívánságára egységespárti programmai jelöltséget is vállalt, de 15 szavazattal kisebbségben maradt a hivatalos jelölttel szemben. Választói azonban petícióval támadták meg a mandátumot s az új választáson már mint hivatalos jelölt, 1932 novemberében egyhangú választással lett a kerület képviselője. A kerület 1935-ben ismét egyhangú mandátummal küldte be a képviselőházba, amelynek szorgalmas tagja volt s főleg gazdasági, közoktatási, gyermekvédelmi s a nőket érintő szociális kérdésekben szólalt fel. Tevékeny szerepet visz vármegyéjének és kerületének jótékonysági mozgalmaiban, több iskola és kultúrház létesítése és utak építése fűződik nevéhez. Alelnöke a Kenyérkereső Nők Országos Szövetségének és a Nőegyletek Magyar Munkásvédő Egyesületének, társelnöke a Pro Hungária Nők Világszövetségének, ügyvezető elnöke a Családvédelmi Szövetségnek, nemzetközi titkára az Önálló Hivatású Nők Szövetségének s még több más társadalmi és jótékonysági egyesületben visel tisztséget. Meskó Zoltán (Szolnok vm., Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkás Párt) 1883-ban született Baján. Római katolikus, nős, szkv. százados, nyugalmazott belügyi államtitkár. Nagyatyja, idősebb Meskó László, aki még református, Abaujból származott Bajára, atyja, László pedig Baján városi tanácsnok volt. Morvafehértemplomban végezte a katonai főreál iskolát, majd Bécsben a katonai akadémiát és 1904-ben hadnaggyá avatták. 1910-ben szolgálatonkívüli viszonyba helyeztette magát és bekapcsolódott a mezőgazdasági érdekképviseletek szervezési munkálataiba. A Gazdák Biztosító Szövetkezetének vezértitkári rangban lett osztályfőnöke. A világháború alatt az olasz fronton a Dolomitokban szolgált és több kitüntetést szerzett. 1917 tavaszán a keceli választókerület függetlenségi programmal egyhangúlag választotta meg országgyűlési képviselőnek. A függetlenségi párt feloszlása után Bizony Ákoshoz csatlakozott. 1918-jban egyideig szülővárosának, Bajának volt a főispánja. A vörös vésztörvényszék elől menekülve, átlépte a szerb demarkációs vonalat. Magyar magatartásáért a szerbek mintegy negyedévig fogságba vetették. Kiszabadulva, Szegedre ment és résztvett a nemzeti hadsereg szervezési munkálataiban. A Friedrich-kormányban előbb kisgazdaügyi, majd földművesügyi államtitkár volt. 1920-ban a belügyminisztérium politikai államtitkára lett és állásától 1921-ben vált meg. 1920-ban élénk tevékenységet fejtett ki a kisgazda párt megszervezése körül. Egyik alapítója az Országos Földműves Szövetségnek. Az első nemzetgyűlésen 17