1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Makray Lajos

245 Vitéz Makray Lajos (Dél-Pest vm., Egyesült Keresztény Párt) 1886-ban született Pécsett. Pápai kamarás, c. prépost, plébános, szkv. m. kir. honvéd alesperes. Középiskoláit Pécsett a cisztercita főgimnáziumban, teológiai tanulmányait a pécsi hittudományi főiskolán végezte és mint középiskolai hittanár a jogi alapvizsgákat is letette. Rövid kápláni működés után a szekszárdi főgimnázium hittanára lett, a háború kitörésekor pedig mint tábori lelkész- vonult be. Négy esztendeig teljesített frontszolgálatot és a Ferenc József-rend hadiékítményes lovagkeresztje mellett még több háborús kitüntetésben részesült, nevezetesen megkapta a lelkészi katonai érdemkeresztet, Őfelsége legfelsőbb dicsérő elismerését a vitézségi érem szalagján a kardokkal, továbbá a II. osztályú vöröskereszt tiszti jelvényt, a magyar-osztrák és bolgár hadiemlékérmet. A háború után újból elfoglalta hittanári állását Szekszárdon, megszervezte és vezette az ottani keresztényszocialista tábort, majd a forradalmak lezajlása után újból katonai szolgálatra jelentkezett. Előbb a soproni honvéd főreáliskolában, majd a Ludovika Akadémián és később, mint titkár a tábori püspökségen teljesített szolgálatot. 1925 novemberében tábori alesperessé lépett elő, de két hónap múlva, megyés püspökének óhajára, visszatért az egyházmegyébe. Előbb Kurdon, majd Tolnán lett plébános és 1929-ben pápai kamarássá nevezték ki. 1930-ban a kormányzó vitézzé avatta. Tagja Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának, Tolna község képviselőtestületének és nemcsak a megyei életben vesz tevékeny részt, hanem politikai napilapokban és egyházi folyóiratokban publicisztikailag is működik: politikai és hittudományi cikkeket ír. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Turáni Vadászok Egyesületének, az Apponyi Társaságnak és a Magyar Dalosszövetségnek társelnöke. Vezető szerepet tölt be a cserkész és levente ifjúság életében is. 1935-ben pártonkívüli legitimista programmal lépett fel a tolnatamási választókerületben, azután a Nemzeti Néppárthoz csatlakozott és a párttal együtt vett részt abban a fúzióban, amelynek eredménye az Egyesült Keresztény Párt alakulása volt. A tamási választókerületet képviselte 1935—1939-ig, de a legutóbbi általános választáson a délpe-stmegyei választókerületben egyesült kereszténypárti programmal kapott mandátumot. A Katolikus Népszövetség szervező gyűlésein ismételten feltűnt nagyhatású beszédeivel és már az előző parlamenti ciklusban is a képviselőháznak legkitűnőbb szónokai közé taïtozott s mind a költségvetési viták során, mind pedig a közjogi reformok s más fontos törvényjavaslatok tárgyalásakor mondott beszédeivel mindig nagy érdeklődést keltett.