1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Vitéz Kornis Elemér gróf

226 hívta a képviselőház tagjának. 1939 januárjában a képviselői mandátumról lemondott,, mert idő,közben Ung és Bereg vármegyék főispánjává nevezték ki. Főispáni működése idején arra törekedett, hogy a megszállás alól felszabadult területen a közrendet, közbiztonságot és a közigazgatás folytonosságát helyreállítsa és ezzel is előmozdítsa a hazatért területek unifikációját. 1938 decemberében a kormányzó buzgó működésének elismeréséül a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozta számára. Az általános választások után lemondott a főispánságiról és meghívás alapján újra helyet foglalt a magyar törvényhozók között. A kormányzó ez alkalommal a Signum Laudis-szal tüntette ki. A társadalmi és politikai életben kifejtett buzgó tevékenységén felül hathatósan közreműködött református egyházának világi életében is, mint egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbíró. A Tiszaháti Magyar Bank Rt. alapítóinak elnöke Ungvárott. Vitéz Kornis Elemér gróf (Sümeg, Magyar Élet Pártja) 1890-ben született Jakabházán, Vas vármegyében. Római katolikus, nős, földbirtokos. Középiskoláit a szombathelyi római katolikus főgimnáziumban végezte, majd 1912-ben a magyaróvári gazdasági akadémián oklevelet szerzett. Az akadémia elvégzése után bevonult katonai szolgálatra és a volt közös 5. ulánus ezred köteleikében Szombathelyen teljesített szolgálatot. A háború kitörésekor mint tartalékos zászlós vonult a harctérre. A Lemberg körüli csatákban harcolt s Szerbiában, Montenegróban és az olasz harctéren is sok ütközetben vett részt. 1916 tavaszán betegen jött hasa, de még ez év nyarán visszament az orosz harctérre, ahonnan az olasz harctérre került. Harctéri érdemeiért és bátor magatartásáért még 1914 decemberében soron kívül léptették elő tartalékos hadnaggyá. A Bainsizza fensíkon az egyik ütközet alkalmával gránátszilánksérülés érte. Az összeomlás után, 1918 októberében tért haza az olasz frontról. Emléklapos százados. Bátor és vitéz magatartásáért hadseregparancsnoki dicséretben, majd ismételten kitüntetésben részesült s megkapta a nagy ezüst és a bronz vitézségi érmet, a bronz és ezüst Signum Laudist a kardokkal. Tulajdonosa a Károly-esapatkeresztnek, a sebesülési éremnek és a másodosztályú vöröskereszt díszjelvénynek is. A háborúban szerzett betegsége miatt 75 százalékos rokkanttá nyilvánították. A kormányzó 1932-ben vitézzé avatta. A háború után tevékenyen részt vett Zala vármegye politikai és társadalmi életében.