1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Hoss József - Dr. Hóman Bálint

197 tanárrá habilitálta, 1922-ben a középkori magyar történet tanszékére helyettes, 1925-ben pedig nyilvános rendes tanárrá hívta meg s e minőségében 1930-ig adott elő az egyetemen. 1932 október 1-től 1938 május hó 13-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt Gömbös Gyula és Darányi Kálmán kormányában, majd két hónapon át tárcanélküli nemzetnevelésügyi miniszter az Imrédy-kormányban. Miniszteri kinevezése után 1932 novemberében Székesfehérvár mandátumával foglalt helyet az országgyűlés képviselőházában s az 1935. és 1939. évi választásokon újra régi kerülete választotta egyhangúlag képviselővé, miután Székesfehérvár polgársága a város fejlesztése körül szerzett érdemeiért díszpolgárrá és a törvényhatósági bizottság örökös tagjává is megválasztotta. Több éven át hivatalból tagja volt Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának, jelenleg pedig virilis jogon választott tagja Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának. 1938—39. évben elnöke volt a Nemzeti Önállósítási Tanácsnak s 1932 novembere óta elnöke az Országos Magyar Gyüjteményegyetem, illetőleg az ennek helyébe lépő Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának. 1939 február 16-ika óta újra vallás- és közoktatásügyi miniszter Teleki Pál kormányában. Tudományos munkásságának központjában a magyar nemzet középkori története áll. Kezdetben főleg társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányokkal foglalkozott és a történeti segédtudományokat művelte. Az árpádkori városokról, a társadalmi osztályokról, az első állami adóról és a honfoglaló törzsekről írt munkái után jelent meg ,,Magyar Pénztörténet 1000—1325." című terjedelmes műve, melyben először foglalta rendszerbe a középkori magyar pénz metrológiáját, kronológiáját és gazdasági történetét. Másik alapvető jelentőségű műve „A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában". Kutatásainak eredménye annak megállapítása volt, hogy Károly Róbert a király földesúri jogából származó magángazdasági jövedelmeket a királyi felségjog címén szedett regale jövedelmekkel pótolva vetette meg a királyi hatalom új gazdasági alapjait. A gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásokkal párhuzamosan folytatott forrástanulmányai során neki sikerült először kétségtelen hitelességgel meghatároznia a középkori magyar históriai művek egymásközti viszonyát és megállapítania azok XI. századi ősforrását ,A Szent László-kori Gesta Hungarorum" című müvében. A magyar őstörténet terén végzett munkásságának legfigyelemre méltóbb eredményei a magyar honfoglalás történetének tisztázása és a székely eredetkérdés kritikai megvilágítása. Az ősidők nomádkultúrájának korszerű értékelése kapcsán tisztázta a magyarok húnhagyományának és húnmondájának sokat vitatott kérdését. Itt vázolt munkásságába illeszkednek kisebb diplomatikai, heraldikai, numizmatikai, nyelvtudományi és történeti tanulmányai, értekezései, kritikái, amelyeket három vaskos kötetbe foglalva 1938-ban adott ki újra a Magyar Történelmi Tár-