1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Földesi Gyula

173 sített szolgálatot a világháború kitöréséig. Ekkor mint zászlós, önként harctéri szolgálatra jelentkezett és a volt 11. közös huszárezred kötelékében 1914 októberétől az orosz harctéren több ütközetben volt s kisebb sebesülést is szenvedett. 1916 júliusában hadifogságba került. Az orosz forradalmak idején a szibériai tomszki hadifogolytáborban volt s gyermekjátékok készítésével, majd asztalosmunkával biztosította megélhetését. 1920 nyarán megszökött, de hónapokig tartó gyaloglás után Szentpétervárott mint ellenforradalmad; letartóztatták és halálra ítélték. Több magyar tiszttársával együtt végighurcolták a hírhedt cseka börötönökben s végül kényszermunkára ítélték. 1921 őszén tusz-csereszállítmánnyal került haza s akkor az orosz börtönökben és kényszermunkán töltött szenvedésektől megrendült idegzete miatt nyugdíjazását kérte. Azóta nógrádsápi családi birtokán gazdálkodik s élénk részt vesz Nógrád vármegye közéletében. A törvényhatósági bizottság ülésein gyakran felszólalt, 1938 decemberében ő mondott emlékbeszédet gróf Tisza Istvánról. Behatóan foglalkozik mezőgazdasági vonatkozású és szociális problémákkal, főleg a falut közvetlenül érintő szociális és közegészségügyi kérdésekkel. Ügyvezető alelnöke a vármegyei gazdasági egyesületnek, alelnöke a vármegyei gyümölcstermelési egyesületnek. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének és a Tejtermelők Országos Szövetségének választmányi tagja. Földesi Gyula (Kárpátaljai meghívott képviselő) 1875-ben született Szobráncon, Ung vármegyében. Görögkatolikus, nős, nyomdatulajdonos és könyvkiadó. A tanítóképző két osztályának elvégzése után a nyomdászmesterséget tanulta ki. Mint nyomdászsegéd hét esztendeig vándorolt Magyarországon és megfordult a külföldön is, nevezetesen Münchenben. Amidőn az Ungvári Unió Társaság nyomdát nyitott, Iglóról távirati úton hívták meg üzletvezetőnek és kilenc esztendeig az Unio-nyomdát vezette. 1907-ben megvásárolta az ungvári Jaeger Bertalan-féle nyomdát és azóta önálló nyomdatulajdonos. A világháborúban az orosz fronton szolgált és már 1914-ben megsebesült az uzsoki harcokban. Kiadta Ungváron a Határszéli Újságot, amelynek szerkesztője és kiadója volt. A Határszéli Újság-mint Kossuth-párti lap az államfordulatig állott fenn, azután a Magyar Keresztényszociaista Párt eszméit szolgálta és 1934-ben anyagi okok miatt szüntették meg a megjelenését. Ugyancsak kiadta a Rus'ki Visnyik (Orosz Hírek) című orosz néplapot, amely az Autonom Földműves Szövetségnek