1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Donáth György - Dr. Eckhardt Tibor

164 megbetegedett, halálos ágyán meglátogatta Eckhardt Tibor is, aki Gömbös Gyula halála után készségét fejezte ki, hogy a kormány mun­kája elé nem gördít akadályokat, ha a legsürgősebben a parlament elé terjesztik az általános titkos választójogról szóló javaslatot, amely Gömbös Gyulának politikai végrendelete volt. Darányi Kálmán minisz­terelnök beváltotta igéretét és az általános titkos választójog hosszú évtizedeken át vajúdó problémája végre a megvalósítás stádiumába juthatott. Darányi Kálmán kormánya 1937 december 30-án benyúj­totta a választási reformról szóló javaslatot és azt az országgyűlés feltűnően gyors ütemben tárgyalta le. Eckhardt Tibor és pártjának magatartása nagy mértékben megkönnyítette a két másik fontos köz­jogi javaslat, a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzó választásáról, valamint a felsőház törvényhozási egyenjogúsításáról szóló reformok törvénybe iktatását is. Eckhardt Tibor a fontos és sür­gős közjogi reformok megvalósítása után ugyancsak pártjának soro­zatos gyűlésein követelte a népies gazdasági politika érdekében min­denekelőtt a földreform kérdésének rendezését, 1938 június 16-án kaposvári beszédében pedig körvonalozta a földbirtokpolitika minimu­mát. Az Imrédy-kormány bizonyos alkotmányjogi elgondolásai miatt Eckhardt Tibor ismét heves ellenzéki agitációt kezdett a kormányzati rendszer eïlen. Imrédy Béla pártjából több mint hatvan képviselő alkotmányjogi aggályok miatt kilépett és ezek az úgynevezett disszi­dens képviselők 1938 végén szorosabb együttműködésre léptek Eck­hardt Tiborral és a többi keresztény, nemzeti alapon álló ellenzéki frakcióval s nagy, egységes polgári ellenzéki párt alakítá­sára törekedtek. Ez az alakulás azonban nem jött létre és az 1939. évi általános választáson Eckhardt Tibor, mint a Füg­getlen Kisgazda Párt vezére, egyedül vette fel a küzdelmet egyrészt az óriási arányokban megszervezett MÉP-pel, másrészt a fel­törő különböző nyilas pártokkal és frakciókkal szemben. A két hatal­mas kő között a Független Kisgazda Párt majdnem felmorzsolódott és Eckhardt Tibor az új országgyűlés megnyitása után látszólag vissza is vonult a politikai küzdőtérről. 1939 nyarán hosszabb külföldi utat tett, amelynek során érintkezésbe lépett külföldi politikai barátaival. Visszatérve, pártjának nagy választmányi gyűlésén, amelyet szokás sze­rint minden évben Szent Istvánkor tartanak, bejelentette, hogy a párt­vezérségről lemond. A Független Kisgazda Párt azonban nem vette tudomásul lemondását, 'hanem egyhangúan ismét Eckhardt Tibort kérte fel a pártvezérségre. Az 1939. évi általános választáson három lajstromos körzetben, Csanád-Arad-Torontál, Borsod vármegye és* Kecskemét törvényhatóságú jogú város választókerületeiben jutott mandátumhoz, mint a Független Kisgazda Párt listavezetője, de a bor­sodvármegyei és kecskeméti mandátumról lemondott. Ugyancsak fel­lépett a tiszamarosi egyéni választókerületben is, de példátlanul heves választási küzdelem után negyvenhat szavazattal kisebbségben maradt. Pártja petícióval támadta meg ezt a választást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom